A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 3. (1963)

DAJASZÁSZYNÉ DIETZ Vilma: Mezőkövesdi kötények

100 DAJASZASZYNÉ DIETZ VILMA lőink említették, hogy ilyen kötényt menyasszony és vőlegény viselt, mikor lakodalomkor tálalták az ételt. „A kötények és surcok mellett a matyó summásleányoknak van egy szinte jelképszerű, úgynevezett „előkés surcuk" (summáskötő). Fehér gyolcsból való melles kötény ez. Amikor munkába indulnak, mind ilyenben mennek. Színes pamutfonallal hímezik nemcsak az alját, hanem a mellrészét is, az élőkét is." 8 A bőkötő A misére a leányok ós menyecskék bőkötőt viseltek. Ez fekete perkálból vagy klottból készült (haboskötőnek és zörgőkötőnek is nevezték) és olyan bő volt, hogy a szoknyát majdnem eltakarta. (6 rőf = 3 m 60 cm volt a bősége.) Nagy ráncokba volt szedve is, a szoknyával egyenlő hosszúságú volt. Szélére fekete csipkét varrtak, e fölött volt a piros vagy zöld vagy sötétkék habos pántlika, amire aztán a rezet és ragyogót varrták. Tehetségük szerint keskenyebb vagy szélesebb volt a dísz. Az első gazdákén a ragyogó „ötödfél makkú volt",

9 írja Herkely. Ez volt az „első kötő", amelyben esküdtek. A „második kötő" az arany- és ezüstsujtásos „fényeskötő" volt. Selyemcsipke volt a szélén. A sujtás díszt tüdőszín vagy sárga delénnel bevont papírra „almás", „tulipános", „nyolcas" mintában varrták. Mindenkinek kettő volt belőle. Fehér purgament (fehéralapú virágos kasmír) szoknyához tüdőszínre varrt ezüstsujtásos kötényt, „libaszín" (világoszöld-alapú virágos) szoknyához sárgára varrt aranysujtásos kötényt viseltek. „Harmadik bőkötője" volt a „csavarított kötő". Erősen be volt csavarva. Alsó szélén 8 sor szőr (kb. 1 cm szóles színes gyári szőrszalag) egymás mellé varrva volt a dísze. Létániás kötőnek is nevezték, mivel a létániára kötötték fel. Böjtös vasárnapokon tiszta fekete 'klott kötőt viseltek, amelynek csak fekete zsinór és csipke volt a dísze; ezt haláláig viselte mindenki. A bőkötők fölött lógó szalagokat „kötény elejébe való" szalagnak nevezik. Többnyire páratlan számúak is, 'kb. 1 m hosszú pántlikák. Alsó végükre ragyogót és rézrojtot varrtak. Ez is a gazdagság fokmérője volt. Az első gazda leánya 7 sor pántlikát is tett a köténye fölé. A 30-<as években a szalagok már nem egyenesen csüngnek, hanem „bokorba" vannak kötve. A szalagot jobbról és balról úgy tűzték a kötényhez, hogy a két vége szabadon lecsüngjön, a középső része pedig ÍV alakban a kötő fölött helyezkedjen el. Az utóbbi idők matyó menyasszonya fehér selyem ruhában, fehér selyem bőkötőben, előtte világoskék bokorba kötött szalagban esküdött. Ez a szalag szüzességének jelképe volt. A kötényhímzés eredetéről egy kedves kis mese szól. A mese szerint a gonosz egy matyó leánytól elrabolta édesanyját és kedvesét. A leány könyörgésére csak azzal a feltétellel volt hajlandó szeretteit visszaadni, ha télvíz idején kötényében virágot hoz neki. A leány erre kötényére sok szép tarka virágot hímzett és ezt elvitte' a gonosznak, ki ezt látva, édesanyját és kedvesét visszaadta.