A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 2. (1958)

BANNER János: A magyar őskőkorkutatás történetéhez

8 ^ BANNER JÁNOS pítható — nemcsak őskőkori eszközöket értett, hanem jóval fiatalabb korokba tartozókat is. Még nem mindig a leletkörülmények, hanem csak a hasonlóság volt az alapja a meghatározásnak. Külföldi szakkörök természetesen csak Rómer párizsi előadását ismerhették, mert a magyar nyelven — különösen nem szakfolyóiratokban — megjelent közlések, vagy éppen kritikák, hozzáférhetetlenek maradtak a nyelvet nem értő kutatók előtt. A moraváni leleteket azonban még Magyarországon sem Rómer említi először, hanem az ő Műrégészeti Kalauzá-ról

11 — egyébként igen elismerő bírálatában: Ipolyi Arnold.

12 A több mint 90 évvel ezelőtt megjelent első magyar összefoglaló munka, még nem ismert őskőkori leleteket a Kárpát-medencében és éppen ezt a hiányosságot az az Ipolyi Arnold igyekezett kritikájában pótolni,

13 aki nemcsak ifjúkori barátja volt, de — a szabadságharc után elszenvedett várfogság után jó hosszú idővel — újra megkezdett győri tanársága idején felkereste, és rábeszélte Rómert, hogy a természettudományok mellett régészettel is foglalkozzék, s amit, amikor a győri múzeumot — éppen most 100 esztendeje — megalapította, figyelembe is vett.

14 De Ipolyi közlésének is vannak előzményei. Kitűnik ez azokból a sorokból, amelyeket mind a két kérdéssel kapcsolatban terjedelmes bírálatában ír: „ ... nem osztanók még egészen a szerző azon állítását (8. lap), hogy a jelenleg annyi figyelmet keltő legősibb tűzkő-eszközök hazánkban elő nem jönnek:" »egy példát sem tudok — úgy mond 15 — hazánkban, hogy valahol ilyenféle eszközt találtak volna," „Ellenben a bécsi geológiai intézet évkönyveiben (Jahrbuch d. k. k. geologischen Reichsanstalt, XIV. köt. Verhandlungen 105. lap)

16 Hauer lovag tudósít a Vág mentébeni, Pöstyén melletti Moraván helység nevezetes régészeti leletei közt cserépdarabok és szarvascsont nyilak mellett talált tűzkő eszközökről."

17 A dolog tehát világos. Nem egészen tíz esztendőn belül — mint a párizsi előadás szövegéből is kitűnik — Rómer ismét követte barátja szavát és az európai tudományos nyilvánosság előtt pótolta azt a mulasztást, amelyet hazai hasz-r nálatra írt könyvében elkövetett. De nemcsak ezzel pótolta. Értekezést írt „Őskőkori eszközök Magyarországon" címen.

18 Ez a közlemény nemcsak ugyanabban az évben jelent meg, amikor a kongresszusi előadás, de nyilván ugyanabban az évben is készült. Ennek ellenére a moraváni leletekről nem beszél, s így nem lehet szó olyan határozott állásfoglalásról, mint az Ipolyié, aki ebben — annak ellenére, hogy több fiatalabb korú leletet is említ — valóban első volt, s így — bár Hauer közleményére is hivatkozik — őt is megelőzte. Rómer cikkeiből ma már világosan látszik, hogy az általa felsorolt leletek kivétel nélkül újkőkoriak. Ezzel a közléssel — amelyben tehát Moravánról egyáltalán nincs szó — Rómer egyelőre be is fejezte ilyen irányú munkásságát, s csak akkor nyúlt ismét a palaeolitikum kérdéséhez, amikor a VIII. kongresszus rendezéséhez kezdett.

19 Ennek ellenére aligha tévedünk, ha azt hisszük, hogy Badányi Mátyásnak 20 a kongresszuson el nem fogadott haligóci őskőkori leleteinek kutatásához —, de később Róth Samu óruzsini kutatásához is,

21 — Rómer első közleménye adta az indítékot. Az a tény, hogy a kongresszus vezetősége is helyt adott Badányi előadásának, mutatja, hogy ezidőtájon az őskőkor kérdése és magyarországi előfordulásának lehetősége már nem találkozott merev elutasítással.