A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 2. (1958)
BANNER János: A magyar őskőkorkutatás történetéhez
A MAGYAR ÖSKÖKORKUTATÁS TÖRTÉNETÉHEZ Rómernek mégegyszer lett volna alkalma határozottan állást foglalni a palaeolitikum kérdésében. A VIII. kongresszus titkári előadásában — ha csak általánosságban is — meg is tette. 22 „A présent il s'ouvre devant nous un nouveau champ d'études, et bientot nous devrons abandonner l'idée, aussi fausse et commode que généralement répandue, qu'aux époques oú la pierre a joué partout un sí grand role, la Hongrie n'était pas encore habitée parce qu'elle était presque tout couverte par de la mer." összefoglaló — második nagy alapvető munkájában 23 a kőszközök lelőhelyei között említi ugyan Moravánt, sőt az Archaeologiai Értesítő 24 közlésére is hivatkozik, de ez sem jelent állásfoglalást, mert a többi lelőhelyek későbbi kor emlékeit őrizték meg. Az, hogy a moraváni leletek első említése Magyarországon kétségtelenül Ipolyi Arnold -nevéhez fűződik, semmivel sem csökkenti régészeti kutatásunk megalapítójának és nagy szervezőjének mindenütt elismert érdemeit, de a magyar prioritásról annyiban le kell mondanunk, hogy legalábbis a tudatos értékelést mege]őző közlésben Fr. Haueré az elsőség. VI 1. kép Herman Ottó eredeti rajza Herman Ottó — legalábbis miskolci, borsodi vonatkozású — leveleinek összegyűjtése és a róluk készült másolatok archivumszerű kezelése a róla nevezett múzeum feladata lenne. Az összegyűjtendő anyagból kellene kiválogatni azokat, amelyeknek vagy a tudománytörténeti értéke jelentős, vagy olyan emberi dokumentumok, amelyek írójukra és korukra egyaránt jellemzőek. Be kell vallanom, minthogy olyan levél, amelyikben vagy az egyik, vagy a másik benne ne volna — úgyszólván — nincs, a válogatás rendkívül nehéz. Ezért én ez alkalommal nem is válogatok, hanem a szükséges megjegyzésekkel közlöm azokat, amelyekben a miskolci őskőkori leletekről van szó. Szükségesnek látom ezt, az elmondottakon túlmenően azért is, mert egyikmásik hely — kellően kommentálva — jobb megvilágításba helyez néhány olyan kérdést, amelyek az összefoglaló munkákból 25 nem egészen tisztán láthatók. Herman Ottónak nem ezek az első levelei, amelyek kezeimbe kerültek. Halálának 40. évfordulóján alkalmam volt egy — ugyancsak a miskolci őskőkori lelettel foglalkozó — Posta Bélához 1907. január 31-én intézett— levelét, a szükséges megjegyzésekkel együtt közölni. Ez a körülmény fel is ment attól, hogy az ott megírt észrevételeket újból megtegyem. Ehelyett utalok itt a közleményre és az ott érintett irodalomra. 26 Ez a levél, a miskolci őskőkori leletekről szólók közt a legkésőbbi, de még ez is megelőzte a német nyelvű összefoglalást, amely már nemcsak az első leletekkel, de néhány barlangásatás eredményeivel is foglalkozik. 27 Levelezésének az a része, amely az első leletek közlését megelőzte, s amely az évtizedes vita alatt kelt — mert, hogy volt ilyen, az nem lehet kétséges — elveszett, vagy lappang valahol. A Széchenyi Könyvtárban nem található.
