A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 2. (1958)

LAJOS Árpád: Szépmíves szűcsök Bükkábrányban

116 LAJOS ÁRPAD den színben pompázott. Legdúsabban a főszíneket használták: pirosat, sárgát, zöldet, kéket. Az átmeneti színeket (rózsaszín, lila, barna), csak mérsékelten, mintegy kiegészítésképpen. Használták ritkán a kuzsun a feketét is. A kihímzés elsősorban a minták tömött, laposöltésével ment, de szerették a „szikszakkos'* szál öltést, a „boszorkány öltést" is; ez utóbbi tűlevelű, szálakba futó öltés volt. 13. ábra. Bunda vállrózsája. (Dr. Györffy István felvétele. — Tárd.) A motívika szinte kimeríthetetlen volt. Igen szerették a bundák tányirjain és a váll közepén a sűrű folyókás levelet, a „koszoró"-t, a soros leveleket, rózsákat, tulipántokat. A kidíszített két tányirt a vállal a maguk egészében „vállrőzsá"-nak nevezték (13. ábra). Ez lezárt egység volt, de a széleken nem egyszerű egyenes vonallal, hanem sűrűen egymás mellett álló merőleges sorlevelekkel vagy folyólevelekkel fejeződött be. A bundák alján lazán nyíló „rózsacsombékokat", más szóval: „bunkókat" hímeztek ki, melyek egymástól távol álltak vagy magányosan, vagy párosan. Legalul, a beszegéstől alig feljebb, hullámzott körben az ún. „vízfolyás" (enyhe hullámvonal, pettyekkel és levélmintákkal. A bunda szépsége a maga egészében az összeállítás után domborodott ki. A kuzsu hímzéselemei a bundáénál jóval változatosabbak voltak. Különösen a fiatal menyecskék kuzsuján volt feltűnő a motívumok sűrű, de ízléses halmozása. Már az elemek elnevezése is arra vallott, hogy volt dús választék. Mi minden figurát kellett a fiatalok kuzsuira hímezni!