A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 2. (1958)

LAJOS Árpád: Szépmíves szűcsök Bükkábrányban

108 LAJOS ÁRPAD A bőrtörés menete: házgerendára kötött, lelógó kötélhurokba erősítik az irha egyik végét, vagyis belebújtatják és a törőfával keresztben alárögzítik (5. ábra). Most már elő a kákóval! A bőrtörő egyik kézzel magához húzza a lelógó irhát, másik kézzel a kákót fent, a késhez közel, nem a horgas részét, majd egyik lábát a kákóhurokba bújtatja. Az irhához szorítja a kákó kését, kézzel lenyomó 5. ábra. 6. ábra. A juhbőr rögzítése törőpálcikával. Bőrtörés kákóval. és lábbal letoló mozdulattal erőteljesen dörzsöli. A juhbőr harmónikaszerűen húzódik, közben puhul, s szépen fehéredik (6. ábra). A bőrt nyolcszor kell átkötni a kákózáskor: 1. fejnél, 2. faroknál, 3. bal első lábnál, 4. jobb első lábnál, 5. jobb hátsó lábnál, 6. bal hátsó lábnál, 7. jobb hasnál, 8. bal hasnál. Bár így arányosan, mindenfelől megtörődik a bőr, mégis, kimegy a formájából. Ezért kell a „színelés". A színelés lényegében tehát a bőr eltorzított formájának kiegyenlítése. Fő eszközei: a színélő és a színelőkés. Az előbbi voltaképpen faráma, házilag elkészítve. Két darab talpas oldalfán felül keresztben, tehát vízszintesen két rámaléc húzódik, ezeket két végen párhuzamosan egymáshoz lehet erősíteni. Az oldalfákat lent, a talpakhoz közel, még egy keresztléc köti össze: a „közfa". A juhbőr kiszínelése kezdődik hosszba, aztán megy keresztbe.