A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 2. (1958)

LAJOS Árpád: Szépmíves szűcsök Bükkábrányban

SZÉPM1VES SZŰCSÖK BÜKKÁBRÁNYBAN 109 A színelő rámalécei közé szorítják kisimítva a bőr egyik szélét (hosszban, illetőleg keresztben), utána kihúzzák egyik kézzel, majd másik kézbe véve a színelőkést, erős, lekaparó mozdulattal nyomkodják (7., 8. ábra). A színelőkés csontvagy szarufogója félellipszis alakú penge, lakatosmunka. Most már a juhbőr visszanyerte eredeti alakját, szép tiszta, „valóságos gyapotté válik". 7. ábra. 8. ábra. „Színelés" hosszban. „Színelés" keresztben. A bárányszőrme kikészítése jóval egyszerűbb a fentieknél. Lényege: a kifésülés. A juh szőre gubancos, „csapos". Mielőtt a szabásra kerül a sor, „tépetni" és „kartácsolni" kell. A tépető a fésülés eleje. Görbefogú, gereblyeszerű kis eszköz. A fogó faburkolatán kívül minden része vas. Gyári munka. A szőr tépetése gereblyélő, kaparó mozdulattal megy. A tépető az összecsaposodott szőr szálait különveri. Kezd a szőr széjjelállni, mint a vatta. — A meglazított szőrszálakat a kartáccsal simítják ki. A „kartács" négyszögletű, kettős, vékony, dobozalakú eszköz, közepéből görbén kinyúló fogóval, s a dobozból kiálló vasszegekkel. Házilag könnyen elkészíthető. Négyszögletű, kemény falemezen átütnek minél több szöget. Ezt