A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 1. (1957)
KOREK József: A vadnai neolitikus sírlelet
A VADNAI NEOLITIKUS SlRLELET 21 jelleg néha azonos töredékeken is jelentkezik, akár a vincai, akár a lebői edényeken. 22 A keveredés, illetőleg érintkezés megtalálható a tiszai kultúra törzsterületén, s különösen gyakori a tiszai kultúra fiatalabb szakaszába tartozó telepeken, Szakáiháton, Lebőn, Szegvár-Tűzkövesden, Hódmezővásárhely-Gorzsán. 23 A felvett lelőhelyek igazolják a vonaldíszes kerámia és a tiszai kultúra egyidejűségét és azt, hogy a vonal-' díszes kerámia szállásterülete D-i határán szorosan érintkezik a tiszai kultúrával. A keveredés néha olyan fokú, hogy a szétválasztás szinte lehetetlen. Ilyen a vadnai telepanyag, de bizonyos vonatkozásaiban a sírlelet egyes darabjai is. A szétválasztás alapja inkább az lehet, hogy bizonyos típusok a bükki, más típusok a vonaldíszes kerámia jegyeit hordozzák magukon. Különösen áll ez a Tompa F. által a bükki zóna D-i területén a tiszamenti lelőhelyek anyagára. Tompa F. a Bükk III-ból származtatta a tiszai kultúrát. Ma mind a hazai kutatók többsége, mind a külföldiek is osztják Csalog J. felfogását, hogy a bükki és tiszai két különböző stílus: textilstílus és szalagdíszes; virágzása nem egymás utáni, és a Tompaféle Bükk III. nem fejlődési átmenet a tiszai kultúra felé, hanem a kettő szomszédi viszonyból folyó egymásra hatás kapcsolataiból keletkezett. 24 A vadnai sírlelet felveti az alapvető kérdést, a vonaldíszes kerámia és a bükki kul.úra viszonyát. Tompa F. a bükki kultúra kialakulására felvette az ún. protobükk anyagot, mint a lineár kerámia egyik változatát, amely átmenetül szolgál a bükki kultúra kialakítására. A kérdéssel összefügg a protobükk és Bükk III. anyaga is, amely a lelőhelyek tanulsága során szinte mindig együttesen jelentkezik és egymástól nem választható el. Tompa F. kétségtelenül átmenetnek tartja a tiszadadai sírból előkerült tálat. Nem kétséges, hogy stílusjegyei a vonaldíszes kerámia legjobban felismerhető, elkülöníthető sajátságait miutatja. Jellegzetes díszítő elemei a csőtalpas tálformáknak és a vastagfalú kónikus tálaknak és gyakori a gömbhasú, hengeresnyakú edényeknek. A díszítési mód inkább a formára jellemző, mint a kultúra szétválasztására vonatkozó kritérium. Számos lelőhely anyaga bizonyítja, hogy a díszített csőtalpak és tálak e díszítőelemeket használják, természetesen sok-sok helyi változatban. A protobükk anyag másik lelőhelye Rakamaz-Morotvaomlás, amelynek anyagát a nyíregyházi múzeum őrzi. Tompa fontos lelőhelynek tartotta, mert anyagában találhatók olyan töredékek, amely lehetőségképpen átmenetnek tekinthető a vonaldíszes kerámiából a bükki felé. 2 « Átmeneti formának tartja a XXXV. 15—17. XXXVI. 2, 4—5. darabokat. Ezek a darabok íves vonalú, karcolt díszítéseikkel tisztán képviselik a vonaldíszes kerámia ornamentikáját. A vastagabb falú edényeken a geometrikus karcolású stíluselemek is feltűnnek. Ez a motívum szintén a Tompa F. által protobükkinek mondott stílus jellegzetessége. Nem vitás, hogy a szegletes vonalkarcolások megkettőzésével kialakított motívumok mitsem különböznek a teljes felületet kitöltő meandroidtól, a Tompa-féle Bükk III-tól, vagy a Csalog által textilmintának nevezett ornamentikától. Megfigyelhető, hogy a vastagabb falú, nagyobb edények térkitöltésénél éppen a nagyobb felület miatt nem a teljes felület beborítására törekszik, hanem a nagyobb egységű vonalvezetés alkalmazására. Megállapítható, hogy a telep félgömbíormáiú, bombaalakú, kisméretű edényei és kiöntős edénye a bükki kultúra I— II. fokozatába tartozó szalagköteg karcolásaival a Bükk törzsterülettel azonos kivitelű. A teljes anyag vizsgálata alapján Tompa F. stíluskritikai jegyei alapján a lelőhelyről azt kellene leszűrnünk, hogy Rakamaz a bükki kultúra olyan települése, amely a vonaldíszes kerámiából kialakuló bükki kultúra legkorábbi telepe; végigélte a stílus fejlődését 22. V a s s i c, M.: Preistorika Vinca. Belgrád M32—36. II. XXXI. 59. — Móra Ferenc ásatása 1930. Szegedi Múzeum. Közöletlen. 23. B a n n e r—B á 1 i n t: Dolg. 1935. 76—86. — Lebő. Közöletlen. Szegedi Múzeum. A lelőhelyen 1950-ben a szerző, 1955-ben Párducz M.—Trogmayer O. tárt fel vonaldíszes kerámiához tartozó telepet. — Szegvár-Tűzköves Csalog J. ásatása. — Gorzsán Gazdapusztai Gyula ásatott 1956-ban. Valamennyi közöletlen, illetőleg közlés alatt. 24. Csalog J.: FA. III. 4. 3—9; Csalog, FA. 7. 1955. 23—44. 25. T o m p a F.: A. H. V—VI. 23. XXXV. 15—17, XXXVI. 1—5, 7, II. 4.
