A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 1. (1957)
KOREK József: A vadnai neolitikus sírlelet
22 KOREK JÖZSEF a virágzásig, hanyatlásának korát, és akkor szűnik meg, amikor már anyagában a textilornamentika megjelenik, de megszűnése miatt nem lesz domináló. A harmadik fontos lelőhely Tállya-Halastó, amely amiatt jelentős, hogy a Gallus Sándor által végzett próbaásatás rétegtani megfigyelései igazolták Tompa F. stíluskritikai alapon felvett származási és fejlődési kronológiáját a bükki kultúrán belül. A második próbaárok adta az alapot két szint megállapítására. Az első réteg kb. 140 cm-re kezdődik és 50 cm vastag. Ezután 30 cm meddő réteg következett, majd a második réteg, amely 110 cm vastagságban tartalmazott anyagot. Az első réteg anyaga a Tompa-féle Bükk III., amelyen girlandos motívumok mellett a gazdagon kifejlődő geometrikus mintacsoport szaporodik el. A második réteg túlnyomóan azon spirálvonalú kerámiát mutatja, amelyet Tompa mint a bükki kultúra alapját és kiindulását ismerte fel. 2 ® Csalog J. már rámutatott a tállyai lelőhely stratigráfjai körülményeinek megbízható voltára. 27 A Gallus által közölt publikációban a 42. képen bemutatott cserépanyag az 1. és 2. rétegből nem elég meggyőző a szétválasztásra, mert a spiráldíszes (vonaldíszes kerámia) kétségtelenül megvan a tipikus formákon (csőtalp félgömbforma), de ha a többi cserépanyagot is közölte, volna, mint ahogy a nem közölt anyagban megtalálható (M. N„ M. Rég. O. 19/1935. ltsz.), a megkülönböztetés nem lett volna olyan éles, mint ahogy az 1. árok szelvénye sem így mutatta. A telep tehát a protobükk és Bükk III. leleteit tartalmazza, így tehát Gallus szerint a kultúra teljes virágzása idején nem volt használatban. A teljes cserépanyag összetételéből viszont arra következtethetünk, hogy a Tállya-Halastón olyan lelőhely került felszínre, ahol a Bükk III. jellegzetes stíluselemekkel elválasztható réteg nélkül együtt élnek a spiráldíszes-vonaldíszes elemek. Tehát kevert anyagú, mint a legtöbb lelőhelyen, ahol a két stílusú díszítéseken, a csőtalpakon és a félgömbformákon a vonaldíszes ornamentika jelentkezik. A bombaalakú edényeken a Bükk I. vonalköteg, s a hullámosdíszű, inkább Bükk III. jellegeket felölelő díszítések általánosak. A bodrogkeresztúri lelőhelyek anyagának részletes taglalása — ahol a keveredés még nagyobb fokú, mint az említett eddigi lelőhelyeken — azt hiszem, szükségtelen, mert a közölt anyag és a megyaszói, Miskolc-fűtőházi leletek 28 elég meggyőzőek a kevert jelleg igazolására. Kimutatható tehát, hogy a Tompa F.-féle fejlődéselmélet legsebezhetőbb pontja az, hogy éppen azon a területen jelentkezik együtt a kiinduló alap, a kezdet: a protobükk és a stílusában degenerálódó vég: a Bükk III., a tiszai) kultúra alapja. Az a tény, hogy a protobükknek felvett vonaldíszes kerámia és Bükk III. következetesen együtt fordul elő mindazokon a lelőhelyeken, ahol számottevő anyag van, amellett bizonyít, hogy jelenlétük nem tekinthető úgy, hogy a kultúra kezdete és vége van képviselve, illetőleg a fejlődés teljes idejét végigéli a telep. A nagyfokú kevertség, a vonaldíszes kerámia önálló telephelyeinek nagyszámú megjelenése alap arra, Ihogy a tsdkak — elsősorban Csalog J. — által és a sok helyen felvetett Tompa-féle egyenes fejlődési elmélettel szakítsunk és kimondjuk, hogy a Bükk III. nem előzményei a tiszai textilstílusnak, s nem belőle fejlődik a tiszai műveltség. Az a körülmény, hogy a vonaldíszes kerámia középalföldi elterjedésének D-i zónájában időben érintkezik a tiszai műveltséggel, megadja a lehetőséget a vonaldíszes kerámiának éppen úgy, mint a bükki jellegű telepek tiszai motívumokkal való gazdagodásának, telítődésének. A vonaldíszes kerámia a Tompa-féle Bükk III. anyag majdnem minden lelőhelyen megismétlődő kevertsége feltétlenül a két anyag egykorúsága, egykorú használati gyakorlata mellett dönt. Bizonyítottnak látszik, hogy a Bükk III. olyan kevert stílus, amelyben a vonaldíszes -kerámiának stíluselemei egyes edényformákon (csőtalp, tál, nyakas edény) általános használatban van, a bükki kultúra szalagköteg motívumai 28. Közületien. Miskolci Múzeum. Ltsz: 53.101.1—39. 26. G a Ilus S.: Arch. Ért. 1936. 70. 42. kép. 27. Csalog J.: FA. III—IV. 8. jegyzet.
