A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 1. (1957)

KOREK József: A vadnai neolitikus sírlelet

A VADNAI NEOLITIKUS SÍRLELET A magyarországi őskori kultúrák nagyobb részének szétválasztásához az alapot a sírleletek adták, mert a kutatás története folytán elsősorban a temetkezésekből származó anyag került be a múzeumokba, a szakirodalomba. A sírleletek, a temetők zárt leletegyütteseiből, majd az egyre jobban előtérbe nyomuló telepfeltárás stratigráfiai eredményeiből alakultak ki a kultúrák, csoportok köre, relatív kronológiája. A neolitikumban ellenkező a helyzet, mert a kutatás során a telepanyag vált uralkodóvá és a temetkezések eddig olyan kis számban kerültek elő, hogy csupán járulékos elemei még az egyes kultúrák ismertető jegyeinek. A neolitikus kultúrák temetkezésére a legkevesebb adattal a bükki művelődési körből rendelkezünk. Az eddig közölt irodalomban Tiszadada az egyetlen lelőhely, ahol a bükki kultúra temetkezéséről szó esik. Tompa Ferenc említi, hogy a nyíregyházi múzeum őriz egy vonaldíszes ornamentikával díszített csövestalpú tálat, amelyet csontváz mellett találtak. A sír leletkörülményeire közelebbi adatot Tompa Ferencnek nem sikerült találnia. A leletet átmenetnek tartja az idősebb vonaldíszes kerámia és a bükki kultúra között.

1 A nagytétényi sírban a kerámia mellékletek között szerepel egy Tompa Bükk II. stílusban tartott edény, amelyben a bükki áru importként került a bükki törzsterülettől távoleső lelőhelyre.

2 A zsugorítva eltemetett sír a vonaldíszes kerámia zselizi csoportjához tartozik. A bükki, tiszai kultúrák eredetkérdésének vizsgálatában Tompa Ferenc egyenesvonalú fejlődés-elméletével szemben Csalog József a két kultúra különálló eredetének bizonyításában első helyen az emberanyag különbözőséget emelte ki. A bükki területről hiányzó embertani anyag nélkül a cseh—morva spirálneander kerámia alapján kimondja: »A tiszai kultúra hordozói fajilag nem voltak azonosak a bükki művelődési kör emberanyagával.-"

3 Patay Pál az újabban ismert sírleletek alapján a temetkezésről az alábbiakat írta: >-A bükki kultúra temetkezését alig ismerjük. Az a néhány elszórtan előforduló zsugorított csontvázas sír, amelyet a bükki kultúrával kapcsolatba hozhatunk, szintén nem tartalmazott igazi klasszikus bükki kerámiát.«

4 Az északkelet-magyarországi neolitikus anyag akadémiai tervtémában végzett gyűjtése során találtam néhány adatot, leletet a múlt és az utolsó tíz év régészeti munkájából, amelyek az északkelet-magyarországi neolitikus kultúrák temetkezéseivel — elsősorban a bükki kultúra gyűjtőfogalmába tartozó anyaggal — kapcsolhatók össze. 1. Vadna (Borsod-Abaúj-Zemplén m.. putnoki j.). Leletösszetétele miatt legnagyobb érdeklődésre a vadnai sírlelet tart számot. Megay Géza muzeológus leletmentő ásatásából került az anyag a miskolci Herman Ottó Múzeumba 1950-ben. Telep és temető volt a lelőhelyen. Lelőhelye a Vadnától Dubicsány felé vezető híd melletti agyagkitermelő gödör, amelyet az út építésekor nyitottak. »A csontváz arccal Ny-ra néző, zsugorított volt, 1. T o m p a F.: A szalagdíszes agyagművesség kultúrája Magyarországon. A bükki és a tiszai kultúra. Bp. 1929. A. H. V—VI. 26. Taf. I. 1. 2. G a Ilus S.: Arch. Ért. 1936. 85 86. Banner J.: Bp. R. XV. (1950) IX—XVII. 3. C s a lo g J.: F. A. III—IV. (1944) 1—2. 4. Magyarország régészeti leletei. Bp. Corvina 1956. 52.