A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 1. (1957)

KOREK József: A vadnai neolitikus sírlelet

A VADNAI NEOLITIKUS SÍRLELET 15 a mell és a zsugorított lábszár között 6 db kisebb és egészen kicsi edényke, valamint — amint elmondták — még két kis edénynek darabjai és kis vonaldíszes állati idol volt.-«

5 Tehát, mint a leletjelentésből kitűnik, a sírt korábban találták meg, próbaásatás a bejelentés után következett. A gazdag sír mellékletei a következők: 1. Edény, alsó része csonkakúpos, felső része töredékes, rekonstruálhatatlan. Az edény két oldalán, a felső részen, varrást utánzó lécdíszítés van. Az ezalatt lévő fülek vízszintes nyílásúak. Az edénytest teljes felületét Bükk III. szerű meandroid díszíti. Kidolgozása durva, színe vöröses-sárga (I. t. 1.), M: 8 cm, átm.: 7,5—12 cm (Ltsz. 53.95.1.). 2. Durva kidolgozású, hordóformájú pohár. Színe vöröses-sárga (I. t. 3.) M: 6,4 cm, Szá: 6 cm, Fá: 4 cm (Ltsz. 53.95.2.). 3. Félgömbformájú, közepes kidolgozású tál (I. 4.) M: 5,8 cm, Szá: 8,9 cm, Fá: 3,7 cm (Ltsz. 53.95.3.). 4. Díszítés nélküli csésze töredéke. Fá: 5,3 cm. 5. Díszítés nélküli csésze aljtöredéke. Fá: 4,2 cm (Ltsz. 53.95.5). 6. Talpas pohár (kis kehely). A hengerszerű talp szára tömör, vörös festékkel bevont, durva kidolgozású (I. t. 2.) M: 6,7 cm, Szá: 4,7 cm, Fá: 3,7 cm (Ltsz. 53.95.6.). 7. Csonkakúpformájú kis tál (I. t. 5.) M: 2,6 cm, Szá: 5,3 cm, Fá: 2,4 cm (Ltsz. 53.95.7.). 8. Állatidol (I. t. 8.). Gerincén rovátkolt díszítés, oldalán a vonaldíszes kerámia hullámvonalas dísze. A végbélnyílás erősen kihangsúlyozott. Az állatka eleje törött. M: 4 cm, Sz: 5,3 cm (Ltsz. 53.95.8.). A leltárkönyv szerint a sírhoz tartozik még egy cseréptöredék. A leletmentő ásatás kapcsán előkerült leletanyag 53.96.1—14. ltsz. alatt van leltárba véve. A cserépanyag a bükki és a vonaldíszes stílust mutatja, határozottak a vonaldíszes elemek. A vonaldíszes töredékeken két jellegzetes karcolt motívum van: az egyenes vonal, amely ékbefutó (II. t. 1, 11), szegletes (II. t. 4.), vagy íves (párhuzamos ívsorokkal) (II. t. 8, 9, 115), vagy hullámvonalas-szerű (II. t. 10). Egy félgömbformájú edénytöredék felületét zárt, ovális, bemélyített karcolás díszíti (II. t. 2). Néhány darabon fekete festés van (II. t. 5, 3, 8). A bükki jellegű cserepeken Bükk II. stílusmotívumok jelentkeznek, halszálka mintával, pontokban végződő vonalkötegekkel (II. t. 6—7). A vastagfalú töredékek a bükki telepek formakészletét mutatják. Leggyakoribb a lyuksoros edény, az ujjbenyomásos plasztikus díszű töredékeken néha lecsüngő lécbordával (II. t. 14). E töredék nyakas hombárformából származik. Egy lyuksoros edényen a peremen átfúrt kis bütyök van (II. t. H2), míg egy töredéket teljes felületen ujjbenyomások díszítenek (II. t. 13). A két stíluselem keverten fordul elő. A sír kerámiája egyezést mutat a telep anyagával és egészen biztosra vehető, hogy a halottak eltemetése telepen történt, különálló temetkezési hely nélkül. 2. Tiszabercel (Szabolcs-Szatmár m., nyíregyházi j.). Közelebbi lelőhelye Tiszabercel-Kerítőpart.

6 1984. augusztus 31-én dr. Kiss Lajos, a nyíregyházi múzeum igazgatója próbaásatást végzett Tiszabercelen, a Kerítőparton, amely a Lónyai-csatornától 400 m-re fekszik. A község Ny-i részén a Vékás-dűlőben Hajnal István földjén szántás közben előkerült cserepeket hitelesítette. Az I. kutatóárokban 87 cm mélyen zsugorított csontvázat talált. »A sír irányítása K—Ny volt, s arccal D-nek nézett. A csontvázból az összetört koponyát és az összehúzott lábszárakat lehetett megfigyelni. A sárga homokra fektetett koponya bal falcsontjának és a nyakszirtcsont felének érintkezési részén a csont feltűnően vörös volt. A koponya felett 15 cm-re 11,5 cm magas, 14 cm átmérőjű, rézkorra jellemző edény volt.« A leletet a Jósa András Múzeum őrzi 55.26.20 leltári szám alatt. Semmi kétség nem lehet a leltári szám alatt található edény és Kiss Lajos ásatási jelentésében feltűntetett edény azonosságában. 5. Megay Géza jelentése. Miskolci Herman Ottó Múzeum Adattára. 6. Alispáni jelentések. Szabolcs megye. 1934. II. 80.