A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 1. (1957)

BODGÁL Ferenc: Miskolci betlehemesek

MISKOLCI BETLEHEMESEK 131 A betlehemes játékra való felkészülés már hetekkel karácsony előtt történik. Nem ritkán októberben beszélgetnek arról, vajon játszanak-e a télen, kapnak-e engedélyt, latolgatják, kik volnának megfelelők szereplőknek. Itt sokat számít, hogy ki milyen komoly, mennyire tartja kötelességének a játék kezdetétől a végéig való részvételt, hogy dolgozik, van-e ráérő ideje, játszott-e már más alkalommal és milyen barátságban van a szereplőkkel. Karácsony előtt egy-két héttel nekikezdenek a próbáknak. Előzőleg azonban körülnéznek, kinél akadna megfelelő hely a próbák számára, olyan hely, ahol kedvelik a társaságot is. Munka után, este 7—6 óra között jönnek össze köznapi ruhájukban, minden kellék nélkül. Az első megbeszélések után — 1956-ban először — írásban szerződést kötnek. Ebben a résztvevők mindannyian kötelezik magukat, hogy a játékban elejétől végig résztvesznek, tisztességesen viselik magukat és ha valamelyik tag megbetegedne, úgy ruháját egy őt pótló szereplőnek az erre költött összeg megfizetése ellenében a játék tartamára átadja. A szerződésre azért volt szükség, mert előfordult olyan eset, hogy rendetlenül viselkedett valamelyik, vagy berúgott. A próbák és az ezt követő beszélgetés eltart 10—11 óráig. Miután a játékok jól mennek, 'megtartják a főpróbát. Ilyenikor minden szereplő házánál köznapi ruhában, kellék nélkül eljátsszák az egészet, hogy »ne legyen lámpaláz-". Ezen az estén tehát hat helyen játszanak. Ezekben a napokban — karácsony előtt általában egy héttel — kerül sor az engedély kérésre a rendőrségtől és a paptól. A rendőrségre a napközben otthon levő valamelyik asszonyt küldik, aki hivatkozva a régebbi engedélyekre, azt írásban megkapja. A paróchiára az esti órákban valamelyik szereplő elmegy érdeklődni, hogy mikor kaphatnak engedélyt. A pap valamelyik estére meghívja a szereplőket, akik az irodában — a tréfás részek kivételével — az egészet eljátsszák, megkapják az írásbeli engedélyt. Búcsúzóul a pap azt mondja: ••Megkérem és elvárom magukat az éjféli misére.« A játék kezdete karácsony ^viliája^ előtte két nappal azonban összejönnek, megbeszélik, hogy mivel díszítik ruhájukat és az mennyibe kerül, összeadnak a díszítéshez szükséges ezüst- és aranypapírokra néhány forintot és egyikük ezeket megveszi. Másnap este ismét összegyűlnek és a család segítségével elkészítik a ruházatot. A pásztorok fején süveg van, ennek alakja gyakran változó. Rendszerint keménypapírból készül, összevarrják, színes papírral leragasztják, ezüstpapírból holdat, csillagokat ragasztanak rá. Volt már csúcsos és holdalakú. A legutóbbi keménypapírból készült, ezt összevarrták, rá enywel fehér gyapotot ragasztottak, alsó kerületén nemzetiszín papírcsíkokkal. A fehér inget régebben a katonaságtól szerezték (ahol az egyik szereplő anyja mosónő volt, az kapta kölcsön), ma azonban van mindenkinek. Az ing nyakára és alsó szegélyére piros és zöld papírból készített csíkokat varrtak, baloldalra pedig ezelőtt ezüstpapírból — most pirosból — nyillal átlőtt szívet erősítettek. Az inghez hozzátartozott a fekete nyakikendő is. A szoknya lepedőből készült, ezt az asszonyok összevarrták, bele madzagot, vagy gumit húztak, alul kétszeresen piros és zöld papírcsíkokkal látták el. A viselethez hozzátartozott a kb. három ujjnyi széles nemzetiszín szalag, mely jobb vállukon van keresztülfektetve, végére mindenkinek kulacs van kötve. A botíot rendszerint fenyőfából készítik, vagy az erdőből választanak ki erre megfelelőt, esetleg lécet gömbölyítenek meg. Ezt széles nemzetiszín szalagokkal beragasztják, végére 8—10, pléhdarabokból kivágott, lazán felszögelt csörgőt készítenek. A botnak vállmagasságig kellett érni. (160—170 cm.) Az angyal viselete különbözött a pásztorokétól. Sapkája ugyancsak keménypapírból készült és gyapottal volt beragasztva, alján nem volt papírszegély és jóval alacsonyabb volt a többinél. Erre jött rádolgozva egy 12 cm átmérőjű, keménypapírból készült és ezüstpapírral beragasztott, kereszttel ellátott korona. Ez hasonlított a régi állami címerhez. Ingnyakán, kézelőjén, alján és szoknyáján piros-zöld helyett ezüstpapír volt, azonkívül kerek kis ezüstlapocskákkal voltak sűrűn televarrva. A baloldalán levő szív ezüstpapírból készült, nyillal átszúrva, keresztbe rajta nemzetiszínű sza9*