A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 1. (1957)
BODGÁL Ferenc: Miskolci betlehemesek
132 BODGÁL FERENC lag. Széles nemzetiszínű szalag neki — a többiekkel ellentétben — a balvállán keresztül nyúlt. Bot helyett ezüsttel bevont fakardot tartott kivonva, fehérkesztyűs kezében. Az öreg viselete: fején kifordított báránybőrkucsma, két oldalán papírból és kócból készített szarvval. Arca feketére kormozva, orra alatt kétfelé nyúló, hosszú kócbajusszal, szája alatt ugyancsak kócból készített, derékig érő szakáll. Bundát régebben egy Avason lakó pásztortól kértek, de volt már kölcsön vasúti őrbunda, vagy viselt ócska télikabátra varrt bundadarabokat. A bunda kölcsönzőnek csak köszönet járt. Most kifordított sofőrbundát használtak. A bundát derekán madzaggal kötötte össze, erre volt téve egy kb. 30 cm hosszú persely és kulacs. Balvállára vászon kenyérkendőből összevarrt tarisznya volt átvetve. Botja díszítetlen. A betlehemhordozó csak egy alkalommal — 1936-ban — volt tiszta fehér ruhába öltözve, egyébként szokásos köznapi viseletben jár. A betlehemet kétujjnyi széles hevederen nyakába akasztva vitte. A szereplők ruházatukat a hétköznapi fölött viselték, mindegyiknek volt csizmája, ezt ismerőseiktől kérték kölcsön, ma azonban mindenkinek akad. Ruhájukat karácsonykor a szekrényben tartották, utána a díszeket leszedték és minden évben újból díszítették. Különösen a süveg díszítése változott gyakran, mivel minden évben ugyanazon a helyeken játszottak, a viselet változtatásával akartak újat nyújtani. A betlehem 1930-ig kisebb volt a mainál, funérból készült, benne papírból kivágott állatok, jászol stb. Ezt az angyal vitte a hóna alatt. 1930 körül csinálta egy Sándor nevű trafikos a ma is használatos betlehemet, ez az előbbivel szemben kéttornyú, kb. 1 cm vastag deszkából készült. A teteje kék, tornya fehér, ennek csúcsa és keresztje ezüstpapírral van bevonva, a két tonyon zöld papírcsíkokból ablakutánzat. A betlehem oldala fehér, három-három, üvegből készült és zöld papírcsíkokkal bevont ablakkal. Elején fából készült ajtó volt, ezt most levették, helyette kis selyemrongyot tettek. Fölötte papírból kivágott, felhőn levő, gyári készítményű angyal, efölött zöldpapírból többágú csillag. Belseje fehér, alja kék papírral van bevonva. A betlehem végén üvegből készített kerek nyílás van készítve. Alatta van két, szintén gyári készítményű »Glória-« (betlehemi jelenet, papírból kivágva), ez előtt kis jászol, vattával, benne porcelánbaba. Két oldalán gipszből, vattával beragasztott kis bárány áll. Az ajtó két oldalán papírból tehén van kivágva, közvetlenül az ajtó előtt pedig gyertya ég. Súlya kb. 5 kiló. Karácsony „viliája" délutánján (5—6 óra között) indultak el először, előzőleg azonban megbeszélték az útvonalat. Az ünnepek alatt leginkább a Szondy György utca, MÁV-telep, Zsolcai^kapu, Hodobay-telep, Tetemvár, Szentpéteri kapu, Horváth és Debreczenyi utca közti területet keresték fel, de megfordultak vendéglőben, kávéházakban, kultúrotthonokban stb. Az utcán elől az angyal ment kivont karddal, utána az I. pásztor, II. pásztor 1 , középen a betlehemhordozó, utána a III. és IV. pásztor következett. A pásztorok botjukat csörgős végükkel felfelé, vállukon viszik. Legvégén ment az öreg, aki sokszor rendetlenkedett, tréfált a járókelőkkel, játszott a gyerekekkel. Ha útközben más csoporttal találkoztak, a két angyal karddal tisztelgett egymásnak, leigazolták egymást. Ha a másik csapatnak nem voltak igazolványai, úgy ellenőrizték, hogy rendesen viselkednek-e, esetleg kísérték egy darabig, rendetlenkedés esetén szóltak a rendőrségnek, vagy a papnak, ilyenkor a csapatnak le kellett vetkőznie. Ha előre meg voltak híva valamelyik házhoz, úgy az angyal köszöntött be, ilyenkor az első pásztor beszéde elmaradt. Ha az első pásztor kérésére nemmel válaszoltak, továbbmentek. Ha valamelyik kultúrotthont keresték fel, úgy először annak vezetőjétől kértek engedélyt, ilyen helyen legtöbbször a színpadon játszottak, de az öreg és a betlehemhordozó lement a nézők közé perselyezni. A házba belépés után mindig ott foglaltak helyet, ahol a karácsonyfa állt, vagy ahol a család tartózkodott. Ez rendszerint a szobában volt, de konyhában, vagy falusiaknál a kisházban is játszottak. Mindig úgy igyekeztek, hogy az éjféli misére elérjenek. Ilyenkor az angyal ment
