A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 1. (1957)

MARJALAKI KISS Lajos: A miskolci főutca topográfiája

106 MARJALAKI KISS LAJOS aztán új, ma is meglévő emeletes házat építtetett 1755-ben a régebbi Kazay-ház helyéire. Az új épületet a következő, 1756. esztendőben görög kereskedők árendálták ki. (Széchenyi utca 5.). Fenti bizonyíték alapján állíthatjuk, hogy 1458-ban a mai Széchenyi utca 1—9. számú háztellkei Űj Miskolcon feküdtek. A Kecskeméthy-kúria benne van az 1690-es jegyzékben. Ez időtájt viszont a Széchenyi utca déli sorát, annak 2—12. számok közötti szakaszát Ö Miskolcnak hívták, amire tanú egy 1460-ra utaló oklevél. Eszerint a Herczeg-család háza Ö Miskolc piacán állott, s ez a ház azonos a mai Széchenyi utca 12. sz. épület telkével, amelyet a Bárczay-család, egy század múlva, rokoni osztozkodás folyamán kapott. A családi vagyon-magosztást megörökítő okmány szerint a kérdéses ház Miskolc óvárosának piacán feküdt.

6 A Bárczay-házra vonatkozó adatok sora az 1563., 1582., 1690., 1702., 1793. évekből pontosan megjelöli, hogy pontosan a mai Széchenyi utca 12. sz. házról van szó. Nyugat felőli házszomszédja a Hevesy-Dőry kúria volt. Ez utóbbi pedig 1572-ben kimondottan a Derék piac .mellett feküdt, amely Ö Miskolc piactere volt. Ó és Űj Miskolc nem alkotott két különálló, külön igazgatású községet, mert mindig csak egy magisztrátusa, egyetlen tanácsa volt. A Pecétől északra 1470 után települt Újváros szintén csak egy újabb kerülete lett az egyre nagyobbodó városnak, amelynek keretében a betelepedés utáni évszázad első felében még bizonyos adókedvezményeket élvezett. (L. Szendrei: Miskolc v. tört. III. 232—236. 1. 1563. év.) Miskolc városrészei 1500 körül I. Ö Miskolc a XIII. századtól, II. Üj Miskolc a XIV. századtól, III. Üjváros a XV. század végétől. A főutca a XVI. században még nem ért tovább a Forgó-hídnál, de 1702-re levonult a Pece kanyarjáig, a mai Beloiannisz (régente Üjváros) utca sarkáig. Ugyanakkor dél felől is kiépült a házsor a 62. számú ház telkéig, amely telekkel szemben őrölt a „Bük malom" nevű vízimalom. Ezen a soron az utca a XVIII. század végén levonult az Ady-hídig, vagyis a Pece torkolatáig, amint kitűnik ez az 1793-ban készült teleklajstrom részletes adataiból. {Lásd a vonatkozó 1793-as táblázatot!) Miskolc a középkorban kizárólagosan mezőgazdasági település képét mutatta. A főutcán = piacon paraszti jellegű jobbágy udvarok sorakoztak egymás mellett. A keskeny (12—14 méter széles) 3zalagielkek bejáratánál paticsfalú házak épültek, véggel az utcára, bejáratot hagyva a szénás szekerek számára. Hátrább ólaik, szérű és boglyák rakodó helye, majd az udvar végén kert vagy szilvás következett. A telek lábját a Szinva, illetőleg, ha nem volt távol, a Pece medre, vagy parti sávja képezte. A főutca városiasodása a XV. század végén indult meg. 1504-ben már több kőházat említenek itt. 1563-ban egy tucat kőházat írtak össze a nemesített udvarokon. Jóval későbben, 1690-ben az akkor Miskolcon található kuriális háztelkekből több 6. 1460. július 19-én Mátyás király Egerben kelt oklevelében a miskolci He rezeg Péter és testvérei házát, mely Ö Miskolc piacán állott, a diósgyőri királyi uradalomnak járó, minden adózás alól mentesíti. A kérdéses ház: » . . . domo eorum in theatro antiqui o p p i d i nostri Miskolcz existente, . . .*< Ugyanennek a háznak a tulajdonjogát rögzíti le az egri káptalan 1582. március 4-én kelt levele, mely szerint az egykori Herczeg Péter-féle miskolci kúriát rokoni egyezkedés alapján Bárczay Szaniszló tartotta meg továbbra is. » . . . ac curiam nobilitarem in oppido Miskolc z«. A Herczeg—Bárczay kúria azonos a mai Széchenyi utca 12. számú ház egykori telkével, mely a Bárczay família nevén szerepel a miskolci nemesi teleklajstromokban 1563-ban, 1690-ben, 1702-ben stb. 1563. május 19-én »Domus nobilium . . . 14. Stanislai B a r c z a y«. 1690. »Curia Familiae B á r c z a y«. (1. Szendrei: Miskolc város története, Okmánytár, III. 233. 1. és Miskolc város levéltára, XXI. 124. sz. 1690.) 1702-ben. »13. kötél 1. Bárczay János úr«. (1. Marjalaki K. L.: A miskolci Kötél Könyv 1702-ből. A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei, 1956. évi 2. füzet, 7. 1.)