A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 1. (1957)

KOMÁROMY József: Beszámoló a miskolci Sötétkapu-melletti ásatások eredményeiről

MISKOLC, SÖTÉTKAPU-MELLETTI ÁSATÁS 89 kernfiorschung in Kar 1-M a r x-S tadt. Deutsche Architektur, 1956. 3. Heft, 142—145 pp. — A Szovjet-Unióban a novgorodi ősi Kreml-ásatás alkalmával а Welikaja- és ••Cholopja-utak kereszteződésénél a Welikaját 113 m hosszan felbontották és 8 m mélységig régészetileg átkutatták a városi szovjet anyagi támogatásával, hogy megtalálják a X. századtól kezdve a timárok, csizmadiák, ezüst- és rézművesek utcájának romjait. V. ö. Szovjetszkij Szojuz 1953. márc, 1955. ápr. számokban. 3. 1356-ban bukkan f el a „Villa Miskouc" meghatározás először, v. ö. Komáromy József: A miskolci Sötétkapu-melletti ásatás jobbágyházai c. ismertetését. A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 1955 szept.-i számának 18—21 lapján. 4. Eátky Zsigmond: Magyar tűzhelyek és házitípusok, Népr. Ért. 1930, XII. évf. 113—137 1. 5. á. 5. Az anyag összevetésére, tipológiai vizsgálatára jő támpontokat adnak a következő munkák: Eri István: A kisvárdai vár kályhacsempéi, Folia Archaeologica, 1954, VI. k. 146—152 pp. Parádi Nándor: Későközépkori kályhacsempe negatívok, Folia Archaeologica, 1957, IX. k. 179—185 pp. I ; Garády Sándor: Agyagművesség. Budapest története III. Budapest a törökkorban, Bp., 1944, 382— pp. V о i t Pál: Magyar keramikatörténeti tanulmányok I., Művészettörténeti Értesítő, 1954, 113—122 pp. Kádár Zoltán: A vasvári középkori kályhacsempék.... Művészettörténeti Értesítő, 1953, 69—77 pp. Leszih Andor: A borsodi cserép, Termés, 1937. I. évf. 1. szám. Gerő Győző: Buda török műemlékei, 1957, Műeml. sorozatban, 45. p. Parádi Nándor: ötvös- és üvegpoharak későközépkori cseréputánzatai, Folia Arch. 1956., VIII. к. 163—167 pp. Hol! Imre: Adatok a középkori magyar fazekasság munkamódszeréhez, Budapest Régiségei XVII. k. 177— pp. Domanovszky György: Mezőcsáti kerámia, Magyar Népművészet XVII., Bp., 1953, Román János: A sárospataki fazekasság vázlatos ismertetése, Ethnographia, 1951. évf. 294—350 pp. Román János: Sárospataki kerámia, Magyar Népművészet XXL, Bp., 1955. Mi ha lik Sándor: Pivirotti kőedénygyára. Folia Arch. 1956, VIII. к. 187—195 pp. Gerevic h—S e i 11—

H oil: Megjegyzések a budai vár XVIII. századi építéstörténetéhez. Művészettörténeti Értesítő, 1953. 210—218 pp. BERICHT ÜBER DIE ERGEBNISSE DER AUSGRABUNGSARBEITEN NEBEN DEM „SÖTÉTKAPU" („DUNKLEN TOR") IN MISKOLC Es igeschah i. d. J. 1955. in Miskolc eine aröheologisehe Forschung von solcher Art, in der die unter einem Punkte der Stadt liegenden, einzelnen Kulturschichten nacheinander durchgeprüft wurden. Die Ausgrabungsarbeiten wurden in dem uralten Mittelpunkt der Stadt: an der Stelle des Stadtkernes bei der Gelegenheit des Umbaus eines Gebäudes durchgeführt. Unter dem vorherigen Gebäude war kein Keller, und so ist es leicht die Ungestörtheit der Kulturschichten vorauszusetzen. Aus dem Ergebnis der Begrabung ist es festzustellen, dass die unterste Kulturschicht — in der Tiefe von 2,81—3,16 Meter — in den Jahren n. u. Zeitrechnung bewohnt war. Aus dieser Schicht ist ein zu der Puehover Kultur gehörendes, westgermanische Eigenart aufweisendes Scherbematerial vom. Spätlatener Typ zum Vorschein gekommen. (Siehe ausfrüchlicher i. d. Jahrbuch in der Abhandlung von M. Párducz.) Über jener Schicht wurden ein Niederlassungssohutt aus d. VII

—

VIII. .'Jahrhunderten, darüber ein Hausschutt aus d. VIII

—

IX. Jahrhunderten mit einer Feuerstätte und mit Pfostenlöchern vorgefunden. In der ungarischen Landnahme wurde ein binärs Haus (ein Wohnhaus mit zwei Räumlichkeiten) von Strohlehmmauer (eine geflochtene Hecke mit Strohlehm angeworfen) mit einem anderen Haus von Strolehmmauer auf dieser Stelle in der Tiefe von 1,45—1,60 M. erbaut. Nach deren Verfall wurde jenes Haus mit Strohlehmmauer gebaut, dessen Abbrennensdatum an die Zeit des Tatarenstreifzuges in Ungarn (1241) zu setzen ist. Dieser Stadtraum blieb dann bis zu dem XV. Jh. unbebaut, da es im Mittelalter der Hauptmarkt der sich entwickelnden Stadt Miskolc wurde. Nur in der Nachbarschaft dieses Hauses wurde das Haus mit Strohlehmrnauer aufgebaut, in dessen Ruinen man neben Pfallöchern auf einen Backofen, auf eine Korngrube, eine Aschengrube und eine Holztreppenreihe stiess. Die Keramifcfunde weisen auf die zweite Hälfte des XHIII. Jhs hin.