A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 1. (1957)
BANNER János: Adatok a régi Borsod megyei régészeti kutatások történetéhez
ADATOK A RÉGI BORSOD MEGYEI RÉGÉSZETI KUTATÁSOK TÖRTÉNETÉHEZ Ennek a közleménynek nem az a célja, hogy bírálja azt a munkát, amelyet a Borsod megye területén dolgozók több-kevesebb hozzáértéssel végeztek ezen a különösen őskőkori leletekben annyira gazdag területen. Csak fel akarja hívni a figyelmet arra, hogy a tudománytörténeti kutatásnak minden olyan központban bőségesen akad tennivalója, ahol az idők folyamán, több mint száz éve, mindig akadt egy-egy lelkes ember,, aki nem törődve magára hagyatottságával, a maga erejéből igyekezett megmenteni — sőt, a tudományos nyilvánossággal is közölni — a borsodi föld történetére fényt derítő, bármilyen jelentéktelennek is látszó adatot. Nem törekszik, mert nem is törekedhetik a közlemény teljességre. Kevés kivételtő] eltekintve, csak azokról számolhat be, akik nagyobb igényű folyóiratokban léptek a nyilvánosság elé. Nem veheti tehát számba azokat a közleményeket, vagy éppen csak híradásokat, amelyek a helyi lapokban jelentek meg, pedig ezek — mint egyes itt is közölt jelentésből is kitűnik — már azért is nagyjelentőségűik volnának, mert sehol másutt meg nem jelenvén, mindaddig, míg a hírlapanyag gazdag temetőjéből fel nem tárják, elvesztek a helyi kutatás számára. De felkutatásuk nemcsak a tudománytörténet számára jelentene egy-egy ismeretlen adatot, hanem olyan lelőhelyekre is felhívnák a figyelmet, amelyeken tovább kellene folytatni — vagy éppen a semminél alig valamivel többet mondó híradás alapján meg kellene kezdeni — a rendszeres feltárást, amelynek eredménye erősen kitágíthatná egy-egy korszakról eddig meglévő ismeretünket. Tudjuk, mert Békés megyei kutatásaink során megpróbáltuk, hogy ez nem gyors eredményekre vezető, nagy türelmet és lelkiismeretes kutatást igénylő munka, de mindenképpen eredményes. Lehet, hogy bőven találtunk anyagot, akkor pozitív eredménynyel végeztük a munkát. Lehet, hogy nagyon kevés, vagy éppen semmi se lesz a haszonra való, akkor negatív eredményt értünk el. De ez is pozitív lesz, mert megnyugtathatjuk lelkiismeretünket azzal, hogy az átnézett hírlapokban és folyóiratokban nem kell többé kutatni se nekünk, se másnak, aki ezekkel a kérdésekkel foglalkozni kíván. Rómer Flóris szavai jutnak itt eszünkbe, amelyeket a saját, sok fáradsággal járó munkájáról írt: »... felmászom elhagyatott váraink ormaira, felkeresem életveszedelemmel falusi tornyaink harangjait, kúszom a dohos pincékbe és odvas barlangokba, éspedig sokszor minden kedvező eredmény nélkül, sokszor egy pár kődarab vagy elhányt cserépért, igen sokszor pedig azért, hogy meggyőződvén arról, miszerint az ajánlott helyen semmi sincs, többé oda ne fáradjak.^ 1 Ilyen kitartó munkára van szükség, ha egy-egy múzeum adattárát valóban használhatóvá akarják tenni. Külföldön elég példáját találjuk a hírlapok anyagát visszamenően is nyilvántartó kataszteri intézeteknek. Ezek is a fent vázolt munkával kezdődtek, hogy végül a 75 000-es lapok pontos megjelöléssel nyújtsanak az egyes területek minden történeti korszakára pontos települési térképeket. Ez a munka a múzeumi nyilvántartás feladata, még a legkisebb múzeumban is. Ehhez kíván indítást adni ez a közlemény.
