A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 1. (1957)

BANNER János: Adatok a régi Borsod megyei régészeti kutatások történetéhez

8 BANNER JÁNOS A régiségekre való felfigyelés a múlt század második felében kezdődött meg. 1858—1876 között alakultak meg, a legtöbb helyen kimutathatóan is magángyűjtéseken alapuló múzeumok. Borsod megye a század végéig e téren semmit sem tett, sőt, sem a megyének, sem a városnak hivatalosan még akkor sem volt köze a múzeum alapításhoz. 1899-ben alakult meg a Borsod-Miskolci Közművelődési és Múzeum-Egyesület, amelyet csakhamar a megye és a város is támogatott. Éltető lelke Gálffy Ignác f. kereskedelmi iskolai igazgató volt.

2 Ettől kezdve a megye területén folytatott kutatások a múzeum köré csoportosult férfiak kezében voltak, de az őskőkor erőteljesen meginduló feltárásait, barlangi ásatásait elsősorban budapesti szakemberek vezették. Tévedés volna azonban azt hinni, hogy a múlt században semmi sem történt a régészeti kutatás terén. Ismeretlen és jólismert nevek sorakoznak időrendben egymás után, akiknek egy része más téren is fejtett ki irodalmi működést. Az első, aki valószínűleg még Érdy János biztatására kezdte meg a gyűjtést a megye különböző helyein Lukács István volt. Nemcsak gyűjtött, de eredményeiről,

3 S sőt a megyében található sáncokról, halmokról

l is beszámolt a Magyar Tudományos Akadémia Értesítőjében. Ez a legkorábbi híradás az egyébként ismeretlen szerző tollából, s már ezért is megérdemelné, hogy kilétéről biztos adatokat szerezzenek a megye régészeti emlékeit kutató szakemberek. Aránylag korai kezdeményezése csak közel negyedszázad után talált követőkre. A hatvanas és hetvenes években két neves kutató is figyelemmel kísérte a megye területén előkerült leleteket: Foltiny János és Kandra Kabos. Foltiny János ha ki is tér egyetlen alkalommal »Szabolcs megyei kőkori leletekére,

5 egész munkásságát lényegében a Borsod megyei Szihalom gazdag és változatos anyagának szenteli. Ez nemcsak kő- és bronzkori, de más történelmi időkből származó emlékeket is megőrzött. Erről tudósít több ^Archeológiai levél«-ben.

6 Ezek és a többi hasonló adatközlések, a maguk korszerű formáival nemcsak sok, vidéken élő nem szakembert nyertek meg a régészet ügyének, de nagyban hozzájárultak az 1876. évi VIII. Nemzetközi Ősrégészeti és Embertani Kongresszus külföldi részvevői számára készült kiállításon bemutatott első magyarországi régészeti térkép elkészítéséhez is. Nem lehet kétséges, hogy Rómernek a régészetről vallott történeti felfogása

7 szólította őt a Történelmi Társulat előadói asztalához,

8 ugyanez késztette arra, hogy a társulat folyóiratában is ismertesse — immár összefoglalóan is — ásatási eredményeit.

9 Mindennél jobban bizonyítja ez a történelem és régészet kapcsolatának helyes felismerését a múlt század hetvenes éveiben. Sajnos kevés követőre talált. Szihalom mindvégig fő témája maradt, s egész életében itt végzett kutatásainak eredményeit önálló munkáiban is közzétette.

10 Említett előadásainak és közleményeinek anyagát Rómer Flóris is felhasználta második nagy öszefoglaló munkájában, amelynek forrás értéke mai napig is megvan.

11 Kandra Kabos, akinek szélesebbkörű történeti és egyháztörténeti munkássága mellett Magyar Mythologiája

12 is fenntartotta nevét, éppen történeti beállítottsága következtében már nemcsak a felbukkanó leleteket kíséri figyelemmel, hanem általános képet igyekszik rajzolni a megye őskoráról. Elsősorban azonban az újabb-kőkori leletek 13 érdekelték. Nem elégedett meg azzal, hogy kutatásainak eredményeit a szakemberekkel közölje. Azt akarta, ihogy az érdekelt megye lakossága is könnyen hozzá férhessen a rendelkezésre álló helyi sajtóban. Nem tehet kétséges, hogy ezt a gondolatot is Rómer közismert éppen ilyen irányú munkássága

14 ébresztette benne. Rómer hangoztatta először: »csak ón ítélhetem meg, mit köszönhetek lapunknak (Győri Közlöny); 'mert mégis csak első teendőink közé számítóim azt, miszerint egész erőnkből tartozunk legközelebbi vidékünkre hatni.* így születhetett meg az a cikksorozat, amely a »Borsod« c. lap hasábjain jelent meg a népszerűsítés szolgálataiban.

1

'

5 i Az ÁÉ említett közleményében elhangzott próféciája nem vált be. Hiába hangoz-