A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 1. (1957)

THOMA Andor: A Homo sapiens fossilis nyakszirtcsontjának töredéke a tapolcai sziklafülkéből

! A TAPOLCAI NYAKSZIRTCSONT-TÖREDÉK 63 jából egy speciális mérőpontot kellett meghatároznom. Ezt »linion inferius«-nak (Ini) nevezem: a linea nuchae inferior és a medián-sagittalis sík metszéspontjában helyezkedik el. Ez utóbbi pont és a lambda, illetve az inion között további húrokat és íveket vettem fel. A húr és ív százalékos aránya, a szokásos módon, megadja a görbület jelzőjét. A három húr egy háromszöget zár be, ennek mindhárom szögét — papíron megrajzolva — megmértem. Legfontosabb ezek közül a la — in •*- Ini szög, amely a p^ num nuchale és plánum occipitale egymáshoz való hajlását fejezi ki. Méréseim eredményét a II. táblázaton tüntetem fel. Összehasonlításul mind a tíz méretet felvettem a Broken Hill-i és La Chapelle aux Saints-i neandertaloid, illetve neandertáli koponya gipszmásolatán; két Homo sapiens fossilis: a Cro-Magnon-i »öreg« és az Obercassel-i nő mulázsain; ezeken kívül két recens koponyán: a lengyeli kultúrához tartozó, paradicsompusztai temetőből származó női koponyán és egy XI—

XII. századi, jellegzetesen cromagnoid típusú férfi koponyán (a TTM Embertani Tárában és az ELTE Embertani Intézetében). Az abszolút méretek alapján feltűnik a csont kicsinysége. Ezt elsősorban nem a felsőpikkely dimenziói, hanem a gyengén fejlett plánum nuchale okozza. A felsőpikkely görbületi indexe a neandertáli embert és a Homo sapiens-t nem választja szét. Ebből a szempontból a tapolcai lelet is indifferens. Az egész görbület indexe alapján a neandertáli és a sapiens már élesen elkülönülnek: az utóbbi értékei átlagosan 10 indexegységgel magasabbak! A tapolcai lelet is a sapiens indexértékét mutatja. Legközelebb áll hozzá az Obercassel-i nő. Még élesebb az elkülönülés a la — in — Ini szög terén: a Hornos sapiens tarkószöge sokkal nagyobb, mint a neandertáli emberé. A tapolcai nyakszirtcsont-töredék szöge ismét a sapiens értékéhez 'csatlakozik. Ezúttal a másik ásatag mai emberhez, a Cro-Magnon-i »öreg«-hez áll legközelebb. Következésképpen a két szélső szög is kisebb a neandertáliakénál és inkább a mai ember szögértékéhez közeledik. A nyakszirtpikkely görbületének metrikus adatai alapján tehát megállapíthatjuk, hogy a tapolcai nyakszirtcsont-töredék nem mutatja a kúpos, neandertáli formát: a »chignon occipital-«-t, ezzel szemben jól egyezik a mai ember sokkal laposabb tarkóformájával. E téren leginkább a felső-paleolitikum Cro-Magnon típusára emlékeztet. A vastagsági méretek és a gyengén fejlett izomérdességek is megerősítik diagnózisunkat: Homo sapiens fossilis. Az agylenyomat és jelentősége. A töredékes fossa cerebellaris-okon említésre méltó anatómiai képletet nem találunk. Annál érdekesebb jellegzetességeket figyelhetünk meg a fossa cerebralis-okon. Elliot Smith (1927) és Augier (1931) szerint az emberi agy occipitalis pólusán egy kerek zónát — area striata — találunk. Ezen a helyen a dura mater elvékonyodik. A zónát egy élesen körülírt sulcus calcarus externus harántolja, laterálisán félköralakban körülvéve a mély sulcus lunatus-szal. A tarkócsont agyi gödrének közepén megtalálhatók e képletek lenyomatai. A zónának a fossa corticis stiatae felel ímeg, átmegy rajta egy éles taraj: crista calcara externa; az árkot laterálisán a crista lunata határolja el. Mindezek a képletek csak az egyik féltekén, ül. agygödörben fejlődnek ki, éspedig a két említett szerző szerint jobbkezeseknél a baloldalon, balkezeseknél a jobboldalon. (Gratiolet régebbi felfogása, miszerint a két agy árok egymáshoz viszonyított mélysége és nagysága mutatná a jobb- vagy balkezességet, nem bizonyult helytállónak.) A tapolcai nyakszirtcsont épen maradt bal fossa cerebralis-án hiába keressük az említett képleteket. Ezzel szemben — mint azt az anatómiai leírásnál említettem — a jobboldali agygödörben, amelynek laterális széle hiányzik, gyanítható a crista calcara externa. Következésképpen az egyén feltételezhetően balkezes volt. Az emberi unilateralizációra vonatkozó kutatások eredményeit újabban Wegener (1952) foglalta össze. •—• Ma már nem vitás, hogy a beszédfunkció és az uralkodó motorikus készség jobbkezeseknél a bal agyfélteke nyakszirti lebenyében lokalizálható, balkezeseknél a jobboldalon. Csecsemőnél a két összefüggő centrum kezdeménye szimmetrikus, de a későbbi élet folyamán csak az egyik működik, a túloldali latens