A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 1. (1957)

THOMA Andor: A Homo sapiens fossilis nyakszirtcsontjának töredéke a tapolcai sziklafülkéből

A TAPOLCAI NYAKSZIRTCSONT-TÖREDÉK 61 Valószínűleg ez a törés a földbe kerüléssel egyidejű, lehet, hogy mesterséges. Baloldalon, a lambdavarrat ép végétől egy másik törési szél indul caudalis és medialis irányba; az eminentia cruciata vízszintes szárának magasságában szögben megtörik, és innét caudalis és laterális irányba halad tovább. Ez a törés valószínűleg később keletkezhetett: legnagyobb részén jól kivehető a diploé szerkezete. Alul, a linea nuchae inf. alatt cca. 1 cm-el, egy nagyjából félköríves, régi törés határolja a csontdarabot. A baloldali sulcus transversus megmaradt részének közepén, jó borsónyi helyen hiányzik a tabula interna. Innét médiai felé 45—45 fokos szögben két hajszálrepedés indul cranialis és caudalis irányba; az endocranialis felszínen harántolják a bal fossa cerebralis-t és f. cerebellarist. Egy hasonló hajszálrepedés a jobb fossa cerebellaris-t metszi átlós irányban. Az egész töredék legnagyobb magassága 80 mm, legnagyobb szélessége 70 mm. A csonttöredék erősen fosszilizálódott, a megkövesedés állapota megegyezik a Würm-korú barlangi emlősökével. Kicsiny méreteihez képest igen súlyos: két különböző analitikai mérlegen végzett mérések középarányosaként, súlya 48,97 g. Az egyén életkorának becslésére kevés támpontunk van. A lambda-varrat pars lambdica-ján és a részben megmaradt pars media-n az elcsontosodásnak nyoma sem látható. Todd és Lyon szerint ezen a varratrészen az obliteratio a 21—26 év között már megindul, 30 éves korban mintegy 50 százalékos, és 42 éves korra már teljes. Ujabb vizsgálatok azonban kétségbevonják a varratok korjelző jelentőségét. A csont masszivitásából ítélve, feltétlenül kifejlett egyénnel van dolgunk. Mindezt figyelembe véve — bizonyos fenntartásokkal — az egyén halálozási korát +20 év körülire becsülhetjük. Fosszilis emberi csontmaradványok nemének meghatározása talán még nehezebb, mint az életkoré. Az exocran'ialis felszínen az izomérdességek gyengén fejlettek. A később tárgyalandó abszolút méretek — de egyszerű megtekintés alapján is — a tarkópikkely dimenziói viszonylag kicsinyek. Ennek alapján az agykapacitás is kicsiny lehetett, minden bizonnyal alul marad a mai 1300—1500 ccm-es normán. (Tudjuk, hogy a Homo sapiens fossilis, sőt a klasszikus neandertáli ember agykapacitása sem volt kisebb a mai átlagnál.) így az egyént inkább nőnek tarthatjuk. E diagnózis értékét azonban csökkenti a becsült, alacsony halálozási kor. Anatómiai jellegzetességek. (Az anatómiai képletek megnevezésére — mint fentebb is — a baseli nomenklatúrát használom.) A lambdavarrat fogazottsága a szokottnál jóval gyengébb. A lambda-ponttól konvex vonalban halad caudal felé, majd mintegy 30 mm-es szakasz után megtörik. Itt egy újabb konvex szakasz kezdődik, amely már erősebben lateral felé tart. A megtörés baloldalon kifejezettebb, mint jobboldalon. Ezáltal a nyakszirtpikkely egy éles csücsökben benyúlt a két falcsont közé. Augier (1931) ezt a képletet úgy fogja fel, hogy az Os praeinterparietale két lambda-táji csontmagjából teljesen kiképződött, de a nyakszirtpikkelytől elválasztó varrata már fiatal korban obliterált. A mi csontunknál is ez lehet a helyzet: a rendellenes varratnak már nyoma sem látszik. Egyébként a mai embernél a teljesen szabad Os praeinterparietale gyakorisága 1 százalék, az inkomplet formákat is belevonva 4 százalék (Stieda). Az exorcranialis felszínen a linea nuchea suprema íve ikicsiny, igen keskeny, de elhatárolt és jól tapintható. A linea nuchae superior enyhén ívelt; már szélesebb és jobban kiemelkedő, de egészben véve elmosódott, tompább tarajt alkot. A protuberantia occipitalis externa caudal felé rovátkával elhatárolt, nyelvalakú képlet. Csak gyengén emelkedik ki, alig valamivel erősebb a Broca l-es fokozatnál. A crista occipitalis externa aránylag lapos, érdes felületű. A linea nuchae inferior is gyengén fejlett, baloldalon a crista-tól 13 mm-re valamivel durvább érdességbe megy át. Jobboldalon ennek a tükörképe nem látható. A M. semispinalis capitis tapadási helye a két tarkóvonal között mély és kifejezett. Az endocranialis felszínen az eminentia cruciata jól kiemelkedik. A protuberantia occipitalis interna igen fejlett. Ezen a ponton a csont 16 mm vastag! Az endinion