A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 1. (1957)

PATAY Pál: Rézkori temető Tiszakeszin

RÉZKORI TEMETŐ TISZAKESZIN 37 szabály alól csak két esetben találtunk kivételt;

22 a 3. sír tájolása éppen fordított; Ny—iK, a 12. síré pedig D—É. Tiszakeszán is megfigyelhető az, hogy a férfiakat a jobb (pl. 11., 13., 15., 16. sír), a nőket a bal oldalúikra (pl. 1., 5., 22. sír) fektették. A gyermeksírok esetében találkozunk mindkét oldalon fekvő csontvázzal (3., 111. lO.sír). A gyermeksírok nagy százaléka (234)01 9) különben feltűnő jelenség a rézkor viszonylataiban. Minthogy a temetőnek csak a második ásatás által feltárt részéről maradt fenn helyszínrajz (1. kép) és aibból sem vonható le érdemleges következtetés, a síroknak egymáshoz való viszonyáról nincs mit mondanunk. A különböző leleteknek a sírokban veló előfordulását illetően is, általában a szokásos jelenségekről számolhatunk be. Az aránylag nagy számmal található kőkések, a 3. sír kivételével, (erre még visszatérünk) a jobb oldalon fekvő, azaz férficsontvázak mellékletei (összesen 9 sírban fordultaik elő). Egy esettől eltekintve (11. sír), a koponya közelében voltak találhatóik. (A 15. sírban a lábszár előtt talált kovadarabot nem tekintjük késnék.) Mint már említettem, az ilyen módon való sírbalhelyezésüknek már átvitt, rituális jelentősége volt, nem pedig az, hogy a halottnak a másvilágon, mint eszköz álljon rendelkezésiére.

23 Feltűnő azonban az, hogy 'méreteiket tekintve, a tiszakeszi kőkések aránylag rövidek (több, alig 6—8 cm hosszú példány is akad közöttük). Miként általában másutt, a tiszakeszi 13. sírban is, a rézár férfisír mellékletét képezte. A leletek szokatlan csoportosulását figyelhetjük meg a 3. sírban. A csontváz a bal oldalán feküdt, így az nem rendellenes jelenség, hogy ékszerek voltak találhatóik rajta: az ujján rézgyűrű, a csípője körül márványgyöngyök, valamint rézhuzalból készült spirális csövecske. (Utóbbiak, miként azt más sírok alapján tudjuk, öv díszítéséül szolgáltak, vagy a derék körül egy, ül. több sorban, fonalra fűzve, maguk alkották övet.) Mindezekből arra következetethetnénk, hogy a sírba nőt temettek, helyesebben lányt, minthogy Tompa gyermekcsontvázat említ. A meglepő azonban az, hogy ennek ellenére a koponya mellett kőíkés feküdt, a férfisírok legkarakterisztikusabb melléklete. Magyarázatul talán az szolgálhat — bár ezt másutt tett, hasonló megfigyelések hiányában csak igen feltételesen mondhatjuk —, hogy a gyermekek is viseltek a nőiekhez hasonló ékszereket, mégpedig á férfiavatás előtt a fiúgyermekek is. Egyébként azt más temetőkben tett megfigyelések is megerősítik, hogy a gyermekek eltemetéisenál nem ragaszkodtak a különneműeknek imás^más oldalra való fektetésének rendszeréhez. Mindenesetre feltűnő még az, hogy a sírban két rézékszer is volt található, amikor nagy általánosságban a bodrogkeresztúri kultúrában a rézékszerek, az aranyékszerek mellett, alárendelt szerepet játszanak. A 13. sír mellékletét képező állatcsontok, a halott részére sírba tett élelem maradványai. A sírokban található kerámia az eltemetettek nemétől független. Ugyanazok a típusok mind a férfi, mind a női sírokban egyaránt előfordulnak. A vezértípus, a tejesköcsög alakú edény, a 15. — és esetleg a 9. sír — kivételével, a koponya közelében foglalt helyet (I. t. 6, 7, 12, II. t. I, III. t, 2, 8, 13, 17, IV. t. 4). Csak néhány sírból hiányzott (pl. 4., 13., 14., 17.), két példányban azonban csak a 2. sírban fordult elő. Igen változatos alakokban jelentkezik. Sok esetben kísérőjeként lép fel egy másik gyakori edényalak, a csésze; a 22. sírban a tejesköcsög szájában volt található. A típus is többféle változatban fordul elő, egyes példányok egészen tálszerűék. (I. t. 1, 4, 9, 10, II. t. 5, III. t. 5, 6, 10, 11, 15, 16, IV. t. 5—6). E két edénynyel kapcsolatban ugyanezen fent leírt jelenségek figyelhetők meg más temetők sírjaiban is. Így tehát azt, hogy a tejesköcsögöt — rendszerint csészével a szájában, vagy mellette — főként 22. Az ÉK—DNy irányba tájolt 10. sírt nem tekinthetjük kivételnek, bár kissé eltér a többi tiszakeszi sírtól, viszont más temetőkben ez gyakori tájolási irány. 23. Patay Pál: A Szerencs-hajdúréti rézkori temető, 12.