A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 1. (1957)
PATAY Pál: Rézkori temető Tiszakeszin
36 PATAY PÁL tott csontváz h. 90 cm. Mellékletek: 1. A medence fölött „nagyobb bütykös csupor". 2. A medence mögött négylábú korsó. Lábai zoo- vagy anthropomoirp'hok. Hasán, egymással átellenben 1—1, állatfej alalkot utánzó, vízszintes nyílású füle van. Felületét díszítés borítja. Nyakán, körben elhelyezve, valamint a fülek függőleges síkjában lefutó sávokban vonalkázott háromszögeik vannak. Utóbbi két sáv az edény felületét 2 .mezőre osztja. Ezeken a mintát ferdén futó, kihagyott sávok között, meandrikus pontsorok alkotják. M. 21, pá. 8,8, fá. (lábaik) 12,2 cm. Lelt. sz. 69.51.1. (IV. t. 1). 3. A nyak mellett, ráborulva a bal vállra tejesköcsög alakú edény. Hasa gömbölyű, nyaka kúpos. Fülei a perem alatt vannak. M. 21,4, pá. 8,6, fá. 6,4 cm. Lelt. sz. 53.10.45. (IV. t, 4). 4. Az előbbi tejesköcsög szájában csésze. Feneke lapos, oldala ívelt, pereme enyhén behúzott. M. 7,8, pá. 10,5, fá. 6,4 cm. Lelt. sz. 53.10~.46 . (IIV. t. 5). 23. sír. Mé. 50 cm. Gyermek. A csontváz elpusztult. Mellékletek: 1—2. Az ásatási napló szerint: „két kis tél". Lelt sz. S3.10.47 . és 53.10.46. 17 3. Az előbbiektől K-re (feltehetőleg eredetileg a koponya közelében) kőkés. 24. sír. Mé. 40 cm. Gyermek. A csontváz elpusztult. Melléklete: Tál. Fordított csonkakúp alakú. Csak töredékeikben gyűjtötték be. M. 7,6, pá. ikb. 19, fá. kb. 8 cm. Lelt. sz, 53.10.49. A fent ismertetett sírokon kívül az ásatási napló említ még a 17. sírtól D-re egy „konyhaigödröt" (talán hulladékgödröt), valamint a 19. sírtól D-re, 2 m-re edénytöredékeket. Utóbbiak — a napló szerint — lehetséges, hogy egy feldúlt sírból származnak. Sem a töredékekre, sem a gödör tartalmára vonatkozó bővebb adatok nem állanak rendelkezésünkre. A begyűjtött anyagban, mint a bodrogkeresztúiri kultúrába sorolható szórványos leletek, még az utóbbiak találhatók: 1. Csésze. Feneke lapos, oldala enyhén ívelt. M. 4,2, pá. 7,5, fá. 5 om. Lelt. sz. 53.10.50. (IV. t. 6). 2. Csövestalpú tál. Talprészén összesen 5 áttört lyuk van, amelyeik közül 4 a talp alján nagyjából egy vízszintes síkban helyezkedik el. A tálrész .két, fordított csonkakúpfoól összetettnek látszik. Oldalának törésvonalán 4 bütyök van. M. 29,7, pá. 22,8, fá. 15 cm. Lelt. szí. 53.10.51. 18 (IV. t. 7). 3. Csövestalpú edény talpa. Alacsony, kúpos. Rajta 2 vízszintes síkban, 3—3 áttört lyulk van, de a lyukak nincsenek egymás fölött. M. (talprész) 12,5, fá. 13. cm. Lelt. sz. 53.10.52. (IV. t. 8). 4. Szűrőedény töredéke. Oldala fordított csonkakúp alakú. Lapos alja sűrűn átlyuggatott. M. 6, fá. legalább 11 cm. 19 Nincs sajnos adatunk arra vonatkozólag, hogy vajon az ásatással kimerült-e a temető vagy sem. Azt azonban megjegyzi Tompa a naplójában, hogy a temető az ásatáskor már erősen bolygatott volt. Bizonyára több sír pusztult el már ezt megelőzően, talán gátépítés alkalmával is. Így végeredményben eredetileg a temető a feltárt 23-nál lényegesen több sírból állt. A temetkezési szokásokat és a leleteket illetően, a tiszakeszi temetőben is ugyanazok a jelenségek figyelhetők meg, mint a rézkori bodroigkeresztúri kultúra többi temetőjében; mint akár pl. a Szerencs—hajdurétiiben, amelyet a Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményeinek hasábjain néni régen volt alkalmam ismertetni. 20 Ez a nagyfokú egyezés azt mutatja, hogy a kultúra széles elterjedtsége ellenére 21 a lakosságnak különböző helyen megtelepült csoportjai között sűrű érintkezés állhatott fenn, ami azonos szellemi és anyagi kultúrát váltott ki. Ami a temetkezéseket illeti, a halottakait itt is behúzott karokkal és felhúzott lábakkal (un. zsugorítva), az oldalukra fektetve temették el. Mégpedig úgy, hogy a koponyájuk K, a lábuk Ny felé irányul (azaz tájolásuk K—Ny). Ez alól a kötött 17. A begyűjtött anyag több edény töredékét tartalmazza. 18. Az ásatáskor a csomagolásnál »Fáykert feldúlt sír« jelzéssel látták el. 19. A leletanyaghoz való tartozása kérdéses. 20. L. 1. jegyzetet. 21. A bodrogkeresztúri kultúra nagyjából az egész Alföldön megtalálható. A Bodrogszerdahelytől Zentáig, Nagyváradtól Budapestig terjedő területen több mint 100 lelőhelyét tartjuk nyilván, de ezenkívül Erdélyből és Nyitra vidékéről is vannak adataink az előfordulásáról.
