A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 1. (1957)

KOREK József: A vadnai neolitikus sírlelet

A VADNAI NEOLITIKUS SlRLELET 23 és jellegzetes formái (bomba, félgömbalak) élnek, s a tiszai kultúra textilstílusának változataival gazdagodnak. A bükki kultúra feltétlenül a spiráldíszes és vonaldíszes kerámiából alakult ki, jellegzetes helyi zárt területre szorítkozó ornamentikával. A közös eredet mellett szól az embertani anyag is, s el kell fogadni Csalognak a feltevését, amely a két kultúra különböző embertani jellegét vetette fel.

29 A vadnai sír lelet egyik sajátos jelensége az edénymellékletek gazdagsága, a másik az edények kicsiny mérete és összetétele. Az előbbi azért szokatlan, mert a bükki/ művelődési körbe felvett temetkezések zömében melléklet nélküliek, vagy csak egy-két edényt tartalmaznak, s a szokás a neolitikus kultúráknál általánosnak mondható az eddigi adatok alapjain. Az edényeik méretezése valóban kicsiny, de a bükki művelődési kör általánosságban használt méreteitől lényegesen nem üt el, ezért nem kell arra gondolni, hogy speciálisan temetkezési célból készítették az edényeket, illetőleg az eltemetett korához, neméhez válogatták a mellékleteket. Ilyen környezetben nem szokatlan forma a füles edény, a kehely és a sírba tett állatidol. A fülesedény egyenesnyakú lehetett, amelyet a perem alatt bemélyített vonaldísz zár le. Fülének kiképzése, az egyenes bázis a szájnyílás felé történő megnyúlása, kicsiny átlyukasztása a felfüggesztésre utal, amelyet még megerősít a fül nyílásától vezető, vállon alkalmazott bordadísz. A díszítés gyakorlati célja a függesztő anyag két szára csúszásának meggátlása. A kisméretű talpas kehely mérete után ítélve inkább mécsest gyaníttat. Bükki telepeken is előfordul a cserépből készült kanóctartó, amely ezt a rendeltetést valószínűsíti.

30 A kehely szárát vörös festés fedi. A festés nem meglepő, mert a vonaldíszes kerámiának is jellemzője. A sírmellékletek edényeiben (Onga, Abaújdevecser) található okker és a csontvázra ráülepedett vörös festék (Nagykálló, Debrecen-környéke »okker sírok-*) jellemzők a neolitikum egy-egy szakára. A telepanyag festett kerámiája a Közép-Tiszavidék általánosan széles körbe kiterjed (Oros) fekete festését mutatja, amelynek összetétele olyan k átrányfeleség, amelyre Csalog J. hívta fel elsősorban a figyelmet a Szentes-tűzkövesi edényekkel kapcsolatban.

31 Az állatidol nem túlságosan gyakori még a neolitikumban. A vadnai állatidol feltehetőleg sertést ábrázol. A hátán lévő benyomott plasztikus dísz is ezt erősíti meg. A bükki művelődési körből Tompa Borsodról közöl talán kutyának meghatározható állatidolt és meghatározhatatlan állattest részletet.

32 Ismertek a sátoraljaújhelyi telep agyagából készült halfejek.

33 A vadnai állatidol díszítés tekintetében közelebb áll a Hódmezővásárhely-kökénydombi állatidolhoz, ahol a bemélyített egyenes vonal a hasvonal alatt és a lábakra terjed ki.

34 A vadnai sírlelet és a bükki művelődési körbe tartozó sírleletek közlése, továbbá a még közöletleii Folyás-sziknegi és tiszavasvári leletek, valamint a teljes antropológiai anyag közlése közelebb viszi a kutatást a bükki művelődési kör még megoldatlan kérdéseinek megvilágításához és reményt nyújt arra, hogy újabb sírleletek feltárásával a kérdéseket meg is oldjuk. A vadnai lelőhely jelentőségét az adja meg, hogy a sír és telepanyag legtisztábban képviseli a vonaldíszes kerámia stílusjegyeit, de az a klasszikus bükki áruval keverten jelenik meg, mint a síkvidéki bükki művelődési körbe tartozó lelőhelyeken mindenütt. Á vadnai sír és telepanyag megerősíti azt a megállapítást, hogy a vonaldíszes kerámia stílusjegyei és a Tompa-féle Bükk III. elemek keverten együtt fordulnak elő és a díszítőelemek nem fejlődési fokazatokat jelentenek. A motívumok inkább egyes formákhoz köthetők, s egy-egy forma jellemző és ismétlődő díszítési módja. A stílusele29. A bükki művelődési körbe tartozó anthropológiai anyagot Nemeskéri János dolgozza fel. Közlése alapján biztosnak látszik a vadnai, megy aszói, kőlyukbarlangi anthropológiai anyag egyezése, s eltérése a tiszai kultúra anthropológiai anyagától. 30. C s a 1 o g J.: Fol. Ethnografica 1949. 155—161. 31. Csalog J. előadása a Régészeti és Művészettörténeti Társulatban 1957. 32. T o m p a F.: A. hH. V—VI. XXV. 2. 8. 33. Visegrádi J.: Arch. Ért. 1912. 244—261. II. kép. 12. 34. B a n n e r—K o r e k: Arch. Ért. 1949. XV. 7.