A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 1. (1957)

KOREK József: A vadnai neolitikus sírlelet

A VADNAI NEOLITIKUS SIRLELET 17 A feltehetőleg sírból származó leletekre annyi feljegyzés áll rendelkezésre az 1950. X. 17-én kelt helyszíni jelentésből, hogy az. eredeti felszín alatt 70—80 cm-re feküdt. A homokkitermelő árok profiljában, a fekete humuszban tűzhely és gödör körvonalait észlelte Sógor György né kiküldött régész. A profilokból és felszíni gyűjtésből származó anyagot a miskolci múzeum őrzi 53.178.1—10. ltsz. alatt. A leletanyag határozottan telepre utal. Az apró töredékek között jellegzetesek a Bükk I—

II. jellegű íves díszítésű cserepek, a vastagfalú edényeken kívül lévő vonaldíszítés, a perem alatti lyuksoros edények, a hoszúkás, kettős bütykös és rovátkolt töredékek a bükki kultúra telepanyagára jellemzők. A jellegzetes bükki anyag között két »protobükk« jellegű cserép is akadt. Az anyag elég homogén jellegű, a bükki kultúra Tompa-féle II—

III. periódusát képviseli. 5. Nagykálló-Strandfürdő 8 (Szabolcs-Szatmár m., nagykállói j.). A Nyír vízcsatorna Ny-i partján, a hajdani Elisium területén épült a fürdő két hold területen. A dombos rész lehordasakor 1935-ben 100—120 cm mélyen csontvázat talált dr. Kiss Lajos múzeumigazgató. A csontváz mellett két kis festett csupor, balfelől 10,5 cm nagyságú tengeri kagyló feküdt. A váztól 3 m-re szarvasagancs szerszám és két kőbalta feküdt. A csontváz körül 5—10 m-es körzetben festett és karcolt cserepek, állatcsontok (77 tárgy) kerültek elő. Ennyit mond Kiss Lajos a hivatkozott jelentésében a rendkívül értékes sírról. A munka közben és befejezésekor 9 még jelentős, azonos jellegű anyag került be a Jósa András múzeumba, Nyíregyházára. A sírmelléklet egyik edénye kettős csonkakúpalakú. Az edény középvonalában lévő négy vízszintes átfúrású, lekerekített bütyök, szimmetrikus elrendezésű. A szürkés agyagot égetés előtt rákerült vörösmáz borítja. A vörös alapra festették rá a fehér festést, amelynek rendszere az, hogy a bütykök vonalában három vonalból álló függőleges vonalfestés négy mezőre osztja az edénykét. A mezőket íves vonalfestéssel élénkítették (IV. t. 2). M: 7,1 cm, Szá: 4,5 cm, Fá: 2,3 cm. (Ltsz: 56.243.1.) A másik edényke formában és festésben is megközelítően azonos az. első edénnyel (IV. t. 1). M: 5,3 cm. (Ltsz: 56.243.1.) Biztos sírmelléklet a spondylus kagylóból készített csüngő (IV. t. 3). Az alig csiszolt kagylót a felfűzés számára a szélekhez közel két helyen átfúrták. H: 11 cm. (Ltsz: 56.243.3.) Nem köthető biztos mellékletként a sírhoz a trapézalakú, csiszolt kőbalta (IV. t. 6). H: 6,2 cm. (Ltsz: 55.1'5.1.) Az átfúrt csiszolt kőkalapács féltöredéke (IV. t. 4). (Ltsz: 55.15.2.) és a megmunkált szarvasagancstöredék (IV. t. 5). (Ltsz: 55.15.6.) szintén nem vehető fel biztos sírmellékletként. A telepanyag két jellegzetességet mutat: a bükki jellegű szalagköteg karcolást és a festést. A finom kidolgozású, bükki jellegű töredékek a jellemző félgömbös csészeformákból származnak. A díszítő motívumok közt még megtalálható a Bükk II. íves szalagköteg (V. t. 8), de már túlsúlyba jut a meandrikus dísz, a geometrikus elem (V. t. 1, 4, 5, 2, 3). A házikerámia vastagabb falú töredékei a Bükk III. stílusú anyaggal mutatnak egyezést. A díszítő elemekre egyenes és íves karcolás jellemző (V. t. 6, 7, 9). A lyuksoros fazék e telepen is általános (V. t. 10). A durvajellegű kerámia közül ritka, díszítő elem a függőleges sorban elhelyezett háromszögű kimetszés, amely összefügghet a bükki és alföldi vonaldíszes kerámiában néha jelentkező csípésszerű díszítéssel. A festett anyagra igen finom kidolgozás és az alapszín gondos vörös polírozása jellemző. Erre a vörös alapra kétszínű festés került: fekete és fehér. A nagyon töredékes anyagból a forma teljes egykorú festésére nem lehet következtetni, mert korántsem biztos, hogy az a töredék, amely csak íves, vagy egyenes, vékony feketesávos festést mutat, az edény más részén nem párosul-e fehér színnel, vagy éppen szélessávos 8. Alispáni jelentések. Szabolcs megye. 1936. II. 69, Magyarország régészeti leletei. 54—55. Patay P. közli az egyik edény fényképét természetes nagyságban. 9. Alispáni jelentések. Szabolcs megye. 1939. X-től 1940. v. 29. 2