A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 1. (1957)

BODGÁL Ferenc: Miskolci betlehemesek

136 BODGÁL FERENC IV. PÁSZTOR: belép, ugyanúgy: Én kis pásztor vagyok Nem sokat mondhatok, De azért az Urnák Én is térdet hajtok. Hopp Isten, jóestét, lám, én is itt vagyok, Ládd pajtás, bőrömön a lukak mind nagyok. Ezt is tegnap este vágták a farkasok, De le nem vághattak, derék pásztor vagyok. Isten hozzád pajtás, én már tovább állok! Mindannyian négyszöget alkotnak, botjaikkal csörögve, éneklik: Fel nagy örömre, ma született, Aki utána föld (repedez) epedett. Mária karján égi a (föld) lény, Isteni kisded, szűznek ölén. Egyszerű pásztor térdeden állj, Mert ez az égi, s földi király. Az ÖREG kopog. I. PÁSZTOR: Ki az, ki? ÖREG: Hej, nem ki, inkább be-be-be-be-be. I. PÁSZTOR: Szabad öreg, szabad! ÖREG: Akár szabad, akár nem, bedugom a két orram füstös lukat. (Belép.) Kolbászos jónapokat kívánok! Nem szakad le ez a híres palota? I. PÁSZTOR: Nem, nem öreg ez a filegória! ÖREG: Tyű komám, de ismerős a hangod! I. PÁSZTOR: Mink vagyunk a pásztorok, a bacsogazdák! ÖREG: Tyű, az apátokat! Mély hangon, botját rázogatva, magát illegetve: Ti idebenn isztok, esztek, vendégeskedtek, Az öregapátokról el is felejtkeztek. En odakint ázom, fázom, a bolhám rázom, A kislányok után szaladgálok. Kaptam, fogtam, behoztam a butykost, Kint hagytam sok gyereket! I. PÁSZTOR: Gyere öreg, mondj egy újságot! ÖREG: Mikor én a harcban Generális voltam, Pulykákat, libákat Meg-meg táncoltattam! Gyakran megéheztem, El is felejtkeztem, Cserfa nyikorgását Tarisznyámba tettem! Madarak árnyékát Halálra ítéltem, Nyúlnák heverését bottal agyonvertem! I. PÁSZTOR: Gyere öreg, igyál egyet, mondjál még egy újságot! ÖREG: Hej, édes fiam, ennék is, innák is, úllátom, még vizetek sincs! Ha újságot kívánsz, majd mondok hát egyet: Mikor én a sós Tokaj-hegyen jártam, Fogtam egy icinke-picinike nagy legyet! , Kisütöttem a zsírját, több volt egy akónál, Húsa meg három mázsánál.