A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 1. (1957)
BODGÁL Ferenc: Miskolci betlehemesek
MISKOLCI BETLEHEMESEK ANGYAL két-három lépést előrelép, énekel: No, ti pásztorok, csak siessetek ... stb. I. PÁSZTOR: kint énekel: Hallod-e te pásztor, de még, Mit mond im, e szárnyas legény, íme, nagy fényesség, fejünk felett az ég, Sietve menjünk Betlehembe! I. PÁSZTOR: belép, énekel: Jól menjünk, csak siessünk mi Betlehembe, Ott találjuk (meifflássuk) az Ürjézust víg és nagy örömbe. Botját rázva, ritmikusan: Hopp uram grácia, legyen engedelem, E nagy úri háznál, bátran szól a nyelvem. Én messziről jöttem, talán eltévedtem, Hogyha megengednék, hogy itt megpihenjek. A kecskék és juhok mind széjjélszaladtak, Mire erre nékem nagy bánatot hoztak. De ha megfordulok gyorsan az ajtómnak, (ajtóra néz) Társaim kint vannak, betlehemmel vannak. Isten hozzád pajtás, én már tovább állok! II. PÁSZTOR: belép, botját rázva: Félre minden legény, Itt jön egy gavallér, Kinek a zsebében (öt-hatezer) szikrázik a tallér. Kivágván (nagyuját) ingűj ját Tündöklik, mint a vész, Kinek a gazdasszony öt-hat liter bort mér. Nem bántván ő senkit, Megegyez véletek, Ezt az egy-két tallért Elveszem tőletek. Dicsőséges hírrel Jöttem én hozzátok, Melynek jelenését Jól meghallgassátok. Nyíljon ki erre Szívetek és szátok, Hogy Jézus született, Jól meghallgassátok! Isten hozzád pajtás, én már tovább állok! III. PÁSZTOR: belép, botját rázva: Titulisz (juttassák) főtársak álmomban mit láttam, Álkörmös kecskékről (farkasra) barmokra találtam. Láttam juhaimat veres bőrbe lenni, Szemléltem körmeit feketének lenni. Termőfák ágai bimbóval termettek, Mind azon örvendtek, hogy Jézus született. Hogy Jézus született éppen Júliában, Anakenyér termő mezővárosában. Isten hozzád pajtás, én már tovább állok!
