A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 1. (1957)

BANNER János: Adatok a régi Borsod megyei régészeti kutatások történetéhez

10 BANNER JÁNOS Mégis legyen szabad még azt a kéziratos munkát is megemlíteni, melyet Gáboriné Csánik Veronika: »A magyar őskőkor kutatás története^ címen szakdolgozatként írt, 'mindenre kiterjedő jó képet adva a magyar régészeik munkájáról. Szorosan hozzá tartozik: ez a -munka a Borsod megyei tudománytörténethez is. Az 1899-ben alapított Borsod-miskolci múzeum már 1902-ben kiadta első katalógusát.

43 Ebiben a régiségtár anyagát, a szokott formák között Lossonczy István ismertette.

44 De kutatott is a megyében. Ismertette a 'bronzkori leleteket

45 is a vattai, ún. testhalmi őstelep anyagát.

46 Ezekkel bővítette a megye őskoráról való isonereteinlket. Fáradhatatlanul dolgozott a múzeum érdekében Gálffy Ignác. Legnagyobb érdeme, hogy éveken át harcolt a múzeum fennmaradásáért, amiért ez idő tájon nem éppen csak Miskolcon kellett szívós, kitartó küzdelmet folytatni. Lankadatlan energiával állandóan felszínen tartotta az őskori lelőhelyek kutatását. Ezeknek egy részéről képet rajzol azokban a jelentésekben, amelyek a régészeti osztály évi munkájáról \ számolnak be.

47 Néhány (kisebb dolgozata az ősikor iránti meleg érdeklődéséről tanúskodik.

43 Szendrei után újra megírta Miskolc őskorát,

49 felhasználva az újabb kutatók eredményeit is. Végh Kálmán Mátyás egyik dolgozatában a halmok elhelyezkedésének kérdésével,

5 ° .másik kettőben a tiszakeszi sír-lelettel 5x foglalkozott. Egyik kis község igénytelen monográfiájában is helyet adott az őskori helyi vonatkozások ismertetésének.

52 Belekapcsolódott a megye őskorának kutatásába Balázs Béla is, aki a tibolddaróci bronzkori telepet több évben is kutatta.

53 De ásatott Erdélyiben is.

54 Gálffy Ignác m:unikatársa.i majd a múzeum igazgatásában utódja, a numizmatikus Leszih Andor is több értékes dolgozatával gyarapította a megye őstörténetére vonatkozó ismereteinket. Ismerjük jól egyik jelentését,

55 múzeumrendezési elgondolásait,

56 éppem úgy,, mint a húszas évek végén kiadásra megérett vezetőjét.

57 Csoportosította a múzeum Zemplén megyei anyagát.

58 Megírta Miskolc ősikorát,

59 s külön foglalkozott a város régiségeivel.

60 Közölte a borsodi telep bükki kultúrába tartozó gazdag; leletanyagát,

61 a szirmabesenyői, tiszakeszi, péceli kultúrába tartozó, a borsodderekegylházi bronzkori, a -muhi szikitalkori merítő edényt,

62 a barcikai kor a vaskori leletet

63 és összefoglalóan mutatta be a megye szkitakori leleteit.

64 Az 19515-ben megindult folyóiratban visszapillantást vetett a múzeum félszázados múltjára.

65 Hillebrand Jenő ásatásain gyakran vett részt Saád Andor. Később önállóan is vezetett ásatásokat, s azok eredményeit közölte is. Első ásatását az Istállőskői barlangban végezte

66

, majd ugyanott ásatott Megay Gézával és a Szeletában Hillebrand Jenővel

67

. Nem sokkal utóbb kannibalizmusnyomairól számol be az Istállőskői barlangból

68

. Utóbb a diósgyőri barlangban kutatott,

69 Gál Istvánnal együtt is.

70 Legutóbb a Szeletában ásatott Nemeskéri Jánossal együtt.

71 Valamennyi ásatás eredményeit hazai és külföldi folyóiratokban közölte.. Az új folyóiratban a miskolci Avas, utóbbi, időben sokat vitatott kérdéseivel foglalkozott.

72 Megay Géza Szirmabesenyőről közölt népvándorláskari,

73 az új folyóiratban honfoglaláskori

74 leleteket, A temető embertani anyagát Thoma Andor dolgozta fel.

7r> Különös hangsúllyal kell megemlíteni Marjalaki Kiss Lajosnak két magyar őstörténettel foglalkozó dolgozatát. Az egyik önállóan, a másik a Nyugat hasábjain jelent meg.

76 Szólni kell K. Gnant Pálma hejőszalcntai,

77 mezőkeresztesi

78 és sajóecsegi

79 mentő ásatásairól. Míg ezek a leletmentések közlése során jelentek meg, egy kisebb dolgozata

80 a múzeum folyóiratában látott napvilágot. Mentőásatást végzett Sajókeresztúron Risztics Emília. Az ásatás során újkőkori,. koravaskori és germán leletek kerültek elő.

81 Az őskőkor kutatói, a budapesti múzeumok szakemberei, több ízben is kutattak