Gyuricza Anna: Reneszánsz kályhacsempék Északkelet-Magyarországról (Borsodi Kismonográfiák 37. Miskolc, 1992)

A Füzéren megjelenő darabok még többségében a század elejéről kellett, hogy származzanak, de az sem kizárt, hogy van még XVI. század végi darab is, hiszen egy, az inventáriumok tanúsága szerint az 1620-as években már pusztulásnak indult vár szükségletei nem indokolják, hogy itt később ilyen magas színvonalú kályhákat építsenek, míg Sárospatak esetében például az egész XVII. század folyamán jelen van és variálódik. Füzéren az inventáriumokban deákház (secretariusok háza) néven említett helyiséggel azonosított helyen nagy mennyiségű mázatlan textilmintás csempetöredék kerüli elő, mely valószínűleg egy ott összeomlott kályha maradványai (83. rajz). Itt 1644-ben egy „öreg fejér, kívülfűtős kályhás kemencét" említenek, 1655-ben egy „kőből rakott egy rósz kcmence"-ként emlékeznek meg róla. Ha 1644-ben ez a kályha öreg volt, vagyis régi, amit a megtalált igen kopott és átégett darabok is bizonyítanak, akkor ennek a kályhának még a század elején kellett készülnie. Egyébként a minta szerkezete a XV. század végi és XVI. századi brokátszövetek mintáját idézi. A német nyelvű szakirodalomban „veretmintának" emlegetett motívum megjelenik Füzéren is (81. rajz). Vele azonos helyről származik a 82. rajz csempéje, melynél az anyag és a technikai kivitel egyezőségén túl az egy kéz faragta nyomódúc stílusbeli sajátosságai is összetartozásukat bizonyítják. A geometrikus keretet kitöltő, eredetileg leveles-virágos minta itt szögletes, néhány vonallal jelzett dísszé alakul. A veretminta olyan népszerűségnek örvendett, hogy a tárgyalt lelőhelyek mindegyikéről meg lehetett állapítani, hogy ilyen csempéből rakott kályha állt ott a XVII. század folyamán. Ólom- és ónmázas, valamint mázatlan kivitelben számos variációja fellelhető. Pácinban érdekes módon az e típusba tartozó csempét (148. rajz) kezdetleges megformálású Ádám-Éva jelenetes és vadász jelenetes csempetöredékek kísérik (149-151., 153. rajz). Közös jellemzőjük az anyag egyezőségén túl az egységes sárgás-barna máz. Osztrák és német területről publikált veretmintás kályhák és kályhacsempék garmadája bizonyítja, hogy a végtelenül továbbszőhető minták c fajtája innen indult hódító útjára a XVI. század közepén. Részletező, naturalisztikus kidolgozásukkal a sárospataki mázatlan példányok állnak ezekhez legközelebb.

81 A sárga, zöld, fehér, kék színezésű ónmázas kályhacsempék között szintén képviselve van ez a típus Pácinból (191. rajz) és Sárospa26