Gyuricza Anna: Reneszánsz kályhacsempék Északkelet-Magyarországról (Borsodi Kismonográfiák 37. Miskolc, 1992)

takról (283. rajz). Nem lehetetlen, hogy a Katona Imre és B. Nagy Margit által idézett inventáriumok „német módra csinált szép tarka öszvejáró virágos kályhája" a pácini vagy sárospataki ónmázas veretmintás kályhák rokona volt, mert a leírás pontosan illik e csempékre. Az egymást metsző bordákkal rácsozott felület szintén végtelenül továbbszőhető mintát ad. Füzéren ilyen a 84-86. rajzon szereplő csempe. Ehhez tartozhat a 87-88. számú rajz párkánytöredéke. Bár a füzérivei közvetlen kapcsolatba hozható darab másutt nem került elő, de ugyanilyen szerkezetű igen. Kékeden a 221-222. számú töredékek őrzik ugyanezt a felületi bontást, míg Pácinban és Szerencsen egymással teljesen megegyező változat fordul elő (147. és 259. rajz). Habán eredetű kályhacsempék A XVII. századból való talán legszebb két kályhacsempét a 89. és 90. rajzon látjuk. Az egyiken az egymásba kapcsolódó szívminták és a közeiket kitöltő széprajzú levelek és margaréták, a másikon az egymást keresztező ívek sorában az ágas-leveles díszek segítségével, a keret nélküli csempék egymáshoz illesztésével rendkívül dekoratív művészi mintát lehetett előállítani. Északkelet-Magyarországon ezek nagyon gyakran előforduló típusok voltak. A morvaországi habán telepektől Pozsonyon át egészen Erdélyig a 90. számú kályhacsempe mintája úgy élt a XVII. században és hagyományozódott át a népművészetbe, mint jellegzetes habán díszítés. A népemlékezet századunkig megőrizte a hagyományt. E két, a reneszánsz textilek kompozíciós elvét követő minta gyökerei a morva újkeresztények telepein keresendők. Érdekes módon, ez a két típus, mely közül az utóbbi számtalan változatban szinte mindenütt megtalálható a tárgyalt területen, az osztrák és német területről hiányzik. A morva területen föltárt habán udvarok leletanyagában döntően ez a két típus van jelen sok változatban (XVII-XX. rajz). A füzéri zöldmázas példányok nagyon közel állnak a morva habán telepen, Straznicen kiásott eredeti típusokhoz. A vizsgált anyagban valószínűleg a füzéri a legkorábbi. 27 *