Bodó Sándor: A Bodrogköz állattartása (Borsodi Kismonográfiák 36. Miskolc, 1992)

avasnak hagyattya, és az mikor eő kigyelme az maga Marháját reá bocsáttya, az után egy héttel az Leleszi Jobbágyoknak iss szabad légyen Marhájokat reá bocsátani azon avasra."

7 1714-ben Tárkányon tiltják meg a sertések avasra bocsátását.

8 A bodrogközi Sennyey-család 1714es osztozkodása is tartalmaz hasonlót: „Az Erdőbéli és révbéli jövedelmekkel a két Attyafi egyaránt osztozzék, Erdő Biró pedig Sennyey István lészen, eő kegyelme halála után penig mindenkor az öregbik Attyafi légyen. Az Erdő Biró híre és akarattya nélkül pedig ... avast ne foghasson egyik Attyafy is."

9

1738-ban Lácán „Sz. Mihály naptul fogvast (egy terület) avasnak tartatott..."

10 Báró Sennyey László erdőbíró 1745-ben „a pácinyi nagy erdőn avast" fogott.

11 „Az Agárdi Erdőkön lévő Avasok meg bocsátása — pedig 1766-ban — rend szerint híré adatik."

12 A bodrogszerdahelyi Nyárjas Erdőt „1782 előtt még Vécsy földesúr tartotta avasban."

13 A közeli Regécről 1585-ből tudjuk azt, hogy „az wárbely marhának awast fogtak...",

14 s ugyanebben az évben jegyezték fel Boldogkőről, hogy — nyilván a várhoz — „Tylalmast és Awast soha nem fogtak".

13 Az avas szót helyneveink is megőrizték. Karcsa 1839-es kéziratos térképén a Papavasa helynév szerepel, éspedig erdő jelöléséül.

16 A szomszédos Rétközből is ismerünk hasonló helyneveket. Ajakon az Avas, Ibrányban az Avasszusziget, Pátrohán az Avasszeg helynevek maradtak fenn.

17 Ugyancsak a legelők kettéosztottságának emléke maradt meg a nyomás szavak egyes előfordulásaiban. A szó a magyar nyelv értelmező szótára szerint „falu, vagy város közvetlen közelében fekvő legelőt" is jelölt.

18 Nfaksay F — valószínűleg helytelen — véleménye szerint pedig a „nyomás eredetileg azt a határrészt jelentette, amelyet termésbetakarítás után az állatok számára felszabadítottak". Ilyen értelműnek véli az 1405-ös tokaji adatot a „barmok legelőjére, azaz nyomásra felhasználható rétről".

19 Lelesz környéki 1430-as adat szerint a legelő földeket Nywmasnak nevezték,

20 1552-ben pedig ugyanott valamennyi szarvasmarha elűzését és elvezetését parancsolták a zabadnyomasnak nevezett földről.

21 Úgy tűnik tehát, hogy a Bodrogköz falvainak többségét a 16.-17. századra jellemző kétnyomásos határhasználat

22 talán éppen a nyári legelőnek a téli szállás körzetébe történt visszaszorulása, a faluhatárnak a legeltetés rendszeréből adódó kettéosztottsága révén (következtében) alakult ki.

23 Kiskövesd 1795-ös panaszában azt sérelmezte, hogy az egyik majorsági intéző „egy Barát ér nevezetű, és most nyomásban eső hasonló Köz földünknek darab részét el csáváztatta volt, olly feltétellel, hogy abból a többi Kis Kövesdi Compossessor urakat, s' ezekk embereit ki rekesztvén, Méltóságos Szirmay Antal Úr részire privatizálhassa, Legelőnknek 38