Bodó Sándor: A Bodrogköz állattartása (Borsodi Kismonográfiák 36. Miskolc, 1992)

nem csekély csonkulássával".

24 Több hasonló említés mellett a legelőnyomások használatát a következő 19. század elejéről származó adat világítja meg: a karosi jobbágyok 1823. május 16-án beadványt írtak a vármegyéhez, ahol „bátorkodunk... esedezni tőllünk elvétetett marhalegelőnkért. ... a mi Luka féle fekvő Határunkba, a hol nékünk Szántó földeink és még eddig Kaszálló réteink is voltak... az erdőn, kivel minden második esztendőben szabadon legeltettünk. Melly szabad Legeltetésünkből, jóllehet boldogult Báró Zsennyey János eő Nagysága által kirekesztettünk ugyan nagy sérelmünkéi, de a helyébe Sandalyka nevezetű Kis rétetskét (adta), a merre szoktak lejárni mindenkor a mi igavonó Marháink az ő posványos Legelőjükre, melly rétetske jóllehet annak előtte is minden második esztendőben nyomásba hagyatott, de az időtől fogva, miolta az erdő allyáről kiszoríttattunk, az igavonó Marháink etetésére minden esztendőben nyomásban hagyatot."

25 Úgy tűnik egyébként — itt a Balogh I. által közölt 18. század végi nádudvari térkép adatára is támaszkodom

26 —, hogy a nyomás- legelő csak a faluból naponta kijáró állatok számára szolgált legelőül. Morvay P. 18. század végi ecsedi lápi, porcsalmi adata szerint a nyomás mező felélése után hajtották a jószágot a kaszállókra és a tarlókra.

27 Az adatok szerint tehát a 18. század elején még élő gyakorlat volt téli legelő, vagyis az avas kihagyása. Újabb és frissebb adataink már a gyakorlat megszűnését bizonyítják: a Mayláth és Sennyey családok agárdi (zemplénagárdi) jobbágyai panaszkodtak 1823-ban, hogy „mindig volt kevés marháinknak legelőjök — de ... ezen szabad legeltetéstől már a tavalyi Esztendőben ... Báró Sennyey Károly Ó Nagyságától megfosztattunk, s kéntelenítettünk Bereg Vármegyében, még dolgos marháink részére is, legelőt pénzért kibérelni.... Folyamodtunk mi már több ízben is a' mostani... (Sennyey és Mayláth urakhoz, de) valami köz legelőink (helyett) ki hagyott legelőkre méltóztatott bennünket utasítani — ennek mostanság semmi nyoma sints, mert ezen említett Köz legelő még a Propportio (tagosítás) előtt volt, s' közre ment, ezen feltétellel, hogy minden Földes Uraság fog adni a' maga embereinek köz legelőt". Az agárdiak panaszára Sennyey Károly földesúr azt válaszolja a főszolgabírónak, hogy nem engedi meg azt, „hogy ahol Compszeszoratus (közbirtokosság) van, ott minden Compszeszor Embereinek külön csordája s' legelője legyen, hanem egy pásztor alatt, közlegelő hely(en) legyenek adófizetők marhái." Az ügyet a főszolgabíró jelentése összegzi (azzal), hogy: „vizsgálódás alá vévén a többi Földes Urak által adatni szokott legelőt, azt tanáltuk, hogy többnyire minden Földes Úr a maga embereinek az erdőbéli legeltetést meg szokta engedni, s' mennyiben a' Proportio bé hozás alkalmatosságával a' régi köz legelő is Comassáltat39