Bodó Sándor: A Bodrogköz állattartása (Borsodi Kismonográfiák 36. Miskolc, 1992)

rülkerített terület többnyire téglalap alakú, s szabálytalan forma csak a sarkok lekerítésével jött létre. A karámok összeállításának két módja alakult ki a területen. Az uradalmi majorok általában több gondot fordítottak az építmények szakszerű elkészítésére, mint a faluközösségek. Ha legelőn „szép készületű", régi akolra-karámra bukkan napjainkban a kutató, akkor a legtöbb esetben kiderül, hogy az épület egykor uradalmi majorhoz tartozott. Itt ugyanis ácsok készítették az uradalmi gulya karámját is. A négyszögletesre kifaragott, vaskos, erős ágasok és a riglik pontos csapolással illeszkedtek egymásba. A földbe ásott ágasok tetejét legömbölyítették, hogy a sérüléseket minél inkább kiküszöböljék. A faluközösségek tulajdonában álló karámok sokkal kevésbé gondos munkával készültek. Ágasként, kihasználva a terep adottságait, gyakran alkalmaztak élő fákat. Az ágasok magassága, de még a riglik hosszúsága is, rendszerint nem egyforma. Ez abból következett, hogy az építési anyagokat a gazdák adták össze. Általában egyik alkotóelemet sem faragták meg. Olykor azonban előfordult, hogy a riglik végeit laposra csapták. Az ágasok és a riglik egymáshoz erősítését kovácsok által készített hosszú szegekkel végezték el. Fontos volt, hogy a rigli a karám belső oldaláról feküdjön az ágasra. A kitörést ily módon hatásosabban akadályozta a kerítés. A karámkapu helye általánosan a karám déli oldalának közepén vagy egyik sarkán volt. A két-három — egyik végén megvasalt — rigliből álló kapu kovácsolt karikán csatlakozott az ágashoz és rajta fordult. Ellenkező végét füles U-alakú vaspánt szorította a kapu másik ágasához. A karámokról és általában a zárt pásztorépítményekről érdekesen nyilatkozott a Bodrogköz-szerte ismert Szegedi pásztornemzetség egyik tagja. Szegedi András

126 elmondta, hogy „mink, a nemzetség mind szabad vackon tanyáztunk. Rettenetesen tiltakoztunk a zárt helytül. Nagy bajok történtek abban az időbe akközt, aki karámban állt meg. Ha esetleg megszaladt vagy megpiszkálta egymást, a szabad vackon nem történt semmi baj. Egy zárt helyen megszorul, ott mán csak baj történik. Nálam lábtörés, szarvtörés nem vót." Kiderül tehát, hogy a pásztor egyéniségétől is függött az, hogy vett-e igénybe zárt építményt állatcsapata őrzése során. A rúdkarámhoz a pásztorkodás gyakorlatában sok esetben fedett építmény is kapcsolódott. Az akol, félszer vagy hodály szavunk a fedeles szint és a hozzá csatlakozó rúdkarámot jelenti.

127 Az akol szó meglétére ezen a tájon 1437-től ismerünk levéltári adatot. Ekkor Pacin, Őrös és Bodoló nevű possessiók között elterülő Akalzeg nevű határrészt szántatta fel és vetette be a tokaji várnagy.

128 Az adat 97