Bodó Sándor: A Bodrogköz állattartása (Borsodi Kismonográfiák 36. Miskolc, 1992)

egyértelműen mutat tehát a terület legelő voltára és pásztorépítményére, mint ahogyan a későbbi bodrogközi helynevek között is találunk akolra utaló megjelöléseket.

129 A pásztorépítményt általában akolként ismerik a Bodrogközön, de Sárospatakon akolynak is mondták.

130 Az akolra vonatkozó bodrogközi adatok beleilleszkednek Szabadfalvi J.-nek a témára vonatkozó — országos adatokat összegező — megállapításai sorába.

131 Itt is a korlátfákkal körülzárt, mindig négyszög alaprajzú kerített hely az akol, amelynek északi végében, két- vagy három oldalán fedeles szin áll.

132 A fedeles szin terminusa a vidéken az akol vagy félszer. A bodrogközi aklok típusainak számbavétele előtt ide kívánkozik Kacsik Andrásnak, a bélyi Sennyey grófok egykori gulyásának elmondása az uradalmi gulyák aklairól. Az 1890-ben született Kacsik András 6 éves korától 1945-ig volt a Sennyeyek pásztora. Apja és az ő gyakorlatából állította, hogy az akolban csak télen tartották a gulyát.

133 „Vályog vagy kü fala van az akolnak, teteje meg zsindely vagy nád. Kinn a legelőn (nyáron) karám volt. A karámot mindig vitték a gulya után, a téli és nyári szállásra. Amikor a téli szállásról hajtották ki a jószágot a legelőre, abba az egész cselédség mozgósítva volt. Felkötötték a jószágokra a kongót, lassan hajtották ki, legeltettek, s estére kinn a legelőn elkészült a teljes tanya. A karám szállításakor egy szekérre 4-5 karámtagot tudtak felpakolni." Az első világháború után csökkent a földesúri marhatartás intenzitása, s tavaszonta a karcsai felinkerti majorból „nem vittek már 4-6 karámot a rétre, mint azelőtt".

134 A karcsai pásztor elbeszéléséből tehát az derül ki, hogy akolban csupán télen tartották a szarvasmarhacsapatokat, a nyári legelőn csak karám állott a pásztor segítségére. A gyűjtő által feltárt egyéb recens adatok azonban az aklot már a nyári legelő szerves részeként mutatják be. Gönyey S. az 1920- as évben fotózta Nagyrozvágy határában azt az L-alakú aklot, amelynek egy rövid szakaszát kivéve — ahol deszkázott az oldal — semmiféle védő falazata nem volt (28. kép). Ugyancsak nem védte összefüggő falu akol az Elágazás vasútállomás melletti tanyák marhaállományát sem. Az akol északi oldalát 1967 előtt semmi sem takarta. 1967-ben félig rakta fel trágyából a pásztor a falat, majd 1969-től — amikor a kis aklot egy L-alakú szárral toldották meg — bálázott szalmával rakták be az akol északi és keleti oldalát (28-29. kép). Ugyancsak a falazat nélküli aklok variánsait gazdagítja a semjéni Batoknya nevű legelő akla (30. kép). A gulya akolját a pásztorok olyan helyre telepítették, ahol a meglévő élő fákat be tudták „építeni" az akol szerkezetébe (31. kép). Ezt a gulyaenyhelyet a semjéniek félakolként ismerik. Az egyszerű, nyeregtetős szer98