Bodó Sándor: A Bodrogköz állattartása (Borsodi Kismonográfiák 36. Miskolc, 1992)

15. kép. Tarló legeltetése. Révleányvár, 1970. taki közbirtokosságnak az az 1835. július 23-án kelt feljegyzése is, amelyben megállapították, hogy a város „iga vonó marha legelője nagyon megfogyván, amennyibe a szántás ideje nem sokára bé következne, a mostan felszabadulandó tallók(na)k egy részét a vonó marhák legelése végett tzél erányosan el tilalmazni szükséges..." Ugyanakkor meghatározták, hogy a határ több területén fekvő tarlókat „a Vonó marhák Nappali Legelések véget szoros tilalomba" veszik.

84 Az ugaron, réten és a tarlón kívül ugyancsak időszakos legelőterületül szolgáltak a felszabadult dinnye-, krompéfődek, tengerifödek,

65 de újabban a szőrmezsgyék s az utak széle is. Késő ősszel, télen a dús gabonavetésre is ráengedték legelni a szarvasmarhákat. A legeltetés ciklusában kialakult egy sorrend, amely szerint a gyeplegelők kiégése után augusztus végén a tarlóra hajtották az állatcsapatokat, ahonnan az eke szorította őket ki. Szeptember második felében, Szentmihálynap táján az állatokat a felszabadított rétekre terelték, majd csutkafődeken (a levágott tengeriszár csutkái között), később a tenger igórón (lábon maradt kukoricaszáron) talált magának táplálékot a szarvasmarhacsapat. Utóbbi területre a fagy beállta, a hó leesése után engedték az állatokat. 82