Bodó Sándor: A Bodrogköz állattartása (Borsodi Kismonográfiák 36. Miskolc, 1992)

5. kép. Kaszáló rét ligetes erdő között. Kenézlő, 1968. ökör."

144 A rend forgatását többnyire asszonyok végezték hegyvidéki árusoktól cserélt-vett favilákkal. 1950 óta csak vasvillákat használnak. A rendben száradás után az asszonyok végigmentek, s a közepén a szénát hurkába (Zalkodon petrencébc, Révleányváron a hurka mellett villahegybt) gyűjtötték. A hurkázás után a területet felgereblyézték. Minden hurkából egy rudast, kb. 3 m körzetű, 2 m magas csomót raktak (3-5. kép). Előfordult (pl. Karcsán), hogy a rudasokat nem rakták boglyába, s így hagyták hosszabb ideig a réten. Ilyen esetekben egy szénából sodort kötéllel észak-déli irányban lekötötték a rudast, a kötélvégeket derékmagasságban a szénacsomóba dugva. Valószínűleg ilyen nagyságú csomóval, vagyis „egy kalongia

i4S avagy mezei boglia szénával" tartozott a 17. században az alsóberecki jobbágy a papjának.

146 Általános volt azonban, hogy a rudasokat 2 rudashordórúddal, villahegyhordórúdda\

iA7 összehordtak boglya-számra. Tlszakarádon, Révleányváron, Vajdácskán

148 és Vissen

149 két rudasból előbb egy vontató lett, majd azután boglyázták. A boglyát fa, vagy vasvillával rakták, mégpedig Zemplénagárdon 4,

150 Tiszakarádon 6, általában pedig 8-10 rudast egy boglyába. A boglya számára a legpartosabb helyet választották a területen, de a boglyákat külön-külön rakták a réten. A boglyázó maga alatt rakta a boglyát, 2 sodrott kötelet keresztezett is a tetőn, s miután mindent rögzítettek, a boglyához támasztott rudashordórúdon csúszott le a boglya tetejéről. 59