Bodó Sándor: A Bodrogköz állattartása (Borsodi Kismonográfiák 36. Miskolc, 1992)

A szénakészítés menete napok szerint úgy alakult a 20. századforduló óta, hogy a kaszálás után 3 napra forgatták a füvet, 2 napra hurkába gyűjtötték, s másnap rudasoltak. A munkák közül férfi végezte a kaszálást, majd a nő a forgatást, a hurkába gyűjtést, majd ismét férfimunka a vontatózás, a rudasolás és a boglyába rakás. A kaszáló rétek termésmennyisége nagyrészt az időjárástól függött. Pontos adatunk nincs az egységnyi területen termett széna mennyiségéről. Tudjuk viszont, hogy Vissen egy nyilas rétről 6 szekér szénát kaszáltak 1795-ben.

151 Az átlagos szénatermő években egy holdon 2 boglya anyaszéna és egy boglya sarjú termett. Súly szerint 1 boglya anyaszéna 20-22 q, 1 boglya sarjú 8-10 q. A kétféle széna (anyaszéna, sarjú) hazaszállítása a rétről általában egyszerre, szeptemberben történt. A jobbágyporta szérűjén — a telek végében — a szalmakazal szomszédságában készítették elő a helyet a széna számára. Rőzsegallyakat, keresztbe rakott gerendákat, napraforgószárat, újabban a már nem használt szánt tették a szénacsomó alá, hogy az alulról történő nedvesedéstől a szénát megóvják.

132 Az ily módon előkészített helyre hordták azután szekérrel a réti szénát. A vízzel körülvett rétről gyakran tutajjal (két összekötött és bedeszkázott ladikkal) hordták el a szénát. Mangával eveztek vagy kötelet kötöttek a tutaj elejére, s csigán keresztül húzatták a szárazabb hely felé.

133 A kisebb vízben kötésig gázolva rudashordórúd segítségével hordták ki a szigetről a szénát. Előfordult az is, hogy az ár miatt csak télen, a jégen, gyalogszánkón húzták ki a szénát.

154 A rétről előbb az anyaszénát, majd a sarjút hordták a parasztportára (6. kép), s a csomó aljára az anyát téve, rá sarjút, s lefedve szalmával vagy sással, hogy védjék az esőtől, a beázástól. Ha csupán egy szekérre való szénát szállítottak, azt boglyába rakták. Két, vagy több szekér széna már kazalba került.

131 Tirolt azonban a parasztember szénát a csűr fiókban, s az istálló padlásán is. Mivel néhány bodrogközi falu (főként Tiszakarád és Cigánd) bőséges mennyiségű szénával rendelkezett, jutott belőle eladásra is. A faluban az eladó szénát csóva jelezte a kapuban, s messzi szabolcsi falvakból is jártak (főképpen Tiszakarádra) szénát vásárolni. Adtak el szénát a bodrogközi gazdák az újhelyi (sátoraljaújhelyi), kisvárdai, sőt 1920 előtt a kassai, beregszászi és munkácsi vásárokon is.

134 60