Bodó Sándor: A Bodrogköz állattartása (Borsodi Kismonográfiák 36. Miskolc, 1992)

A pásztorfeleségek helyzete sajátos volt a falu társadalmán belül. A gulyások és csordások, valamint a juhászok és csikósok feleségei külön csoportot alkottak. Általában e csoporton belül barátkoztak, szomszédoltak, segítették egymást. A faluközösség egy csoportban álló pásztorházaiban lakó családok hátrányosabb helyzetben voltak azokkal szemben, akiket — tősgyökeres falubeli voltuk és saját házuk következtében — a falu társadalma jobban befogadott. Különállásuk ténye jellemzően domborodott ki foglalkozási endogám szokásukban.

24 A bodrogközi gulyások feleségei ritkán tartózkodtak a legelőn. Jobbadán a számadó volt az, aki a jószágokkal kapcsolatos teendői (pl. betegségnek, tehén felfolyatásának bejelentése) miatt a faluba látogatott. Ilyen alkalmakkor tért be a családhoz, vette magához a következő egy-két hétre szánt élelmet, stb. Csupán újabban, talán 80-100 év óta élő gyakorlat, hogy a pásztorfeleségek időnként kilátogattak a legelőre. 90. kép. Főtt ételt legelőre vivő asszony. Kenézlő-Balsa, 1970. Hetente, néha gyakrabban is főtt ételt vitt ki a pásztornak és bojtárjainak (90. kép). Rendbe tette a kunyhó környékét, kimosott és megetette a tanya közelében ólakban tartott baromfikat. Telepítette, gondozta és gyomlálta a pásztortanyától nem távolt, kerítetlenül álló veteményes kertet is. Néha több napot is ott töltött e feladatok ellátására, s ilyenkor 176