Bodó Sándor: A Bodrogköz állattartása (Borsodi Kismonográfiák 36. Miskolc, 1992)

A beszorulás napját meglepően korai időre szabták meg mintegy kétszáz év óta. Minden bizonnyal korábban is ugyanúgy, korai időpontban fejeződött be a pásztor nyári tevékenysége, s a beszorulás napja egykor csupán a legelő váltás időpontját jelentette. Tiszakarádról és Vajdácskáról is úgy tudjuk, hogy a beszorulás időpontja régen Szentmihálynapon, szeptember 29-én volt.

257 A váltásnak ezt a rendjét erőteljesen alátámasztja az is, hogy a pásztorválasztásnak, fogadásnak hagyományos időpontja az egész Bodrogközben Szentmihálynapja volt.

258 E napot örökíti meg egy pásztordal is:

259 „Szentgyörgy napkor, kihajtáskor Nagyanyám is lehet pásztor, Szentmihálykor, beszoruláskor, Az a pásztor, aki számol." Ezt az időpontot adataink sorában a Simon-Júdás nap követi. A18. század végén Sárospatakon — levéltári adataink szerint — október 28-ig volt köteles a pásztor szegődése értelmében őrizni a szarvasmarhacsapatot.

260 Vissen és Zemplénagárdon hasonlóképpen október végéig legeltették a nyári pásztorok a falusi nyájat. Az adatok zöme szerint Mindenszentekkor, november 1-én szorultak be a legelőről a szarvasmarhacsapatok (Zalkod, Kenézlő, Karcsa, Karos, Pacin, Kisrozvágy, Nagyrozvágy, Révleányvár, Dámóc). Adatközlőink egy része emellett András-napra, november 30-ra tette a behajtás időpontját (Cigánd, Ricse, Tiszakarád). A beszőrulásnak azonban ez a szeptember-, október végi - november elejei ideje korántsem jelentette azt, hogy a jelzett napon a gulya, csorda végképp bevonult a legelőről. Még a recens adatok is egyértelműen azt igazolják, hogy jó idő esetén a szegődött nap után is a legelő mezőt járták az állatcsapatok, de az időn túli pásztorkodásért külön bér járt. Az őszi pásztor Lácán 1930 körül 1/4 véka terményt és 1/4 kenyeret kapott minden jószág után. Zalkodon „ha jól szógál az üdő, hogy ne kellessék az állatot ganaj aszni és étetni, kinn maradtak továbbra is. Ha időn túl vannak kinn a marhák, (1950 körül) egyenként öt-öt forint járt utánuk a pásztornak" — mondta Stefán József gulyás.

261 Vissen 1960 táján 10 forintot fizettek a gazdák egy- egy állat szegődött időn túli legeltetéséért. A csordák a maguk természetes rendje szerint minden nap hazajártak, a gulyák viszont továbbra is a legelőn maradtak, szabad vackukon vagy akoÍjukban éjszakára. Tudunk azonban falusi (karcsai, cigándi, zemplénagárdi) gulyák esetén arról is, hogy hidegre fordult időben a csordákhoz hasonlóan naponta, hazahajtották a gulyát.

262 Zalkodon „a kisgulya a szegődésig van kinn a legelőn. Ha jó az idő még, összecsapik a csordával és együtt 155