Bodó Sándor: A Bodrogköz állattartása (Borsodi Kismonográfiák 36. Miskolc, 1992)

mert nem volt szabad megszólalnia.

237 Ha mégis ráköszöntek, szóltak hozzá, nem válaszolt, hogy nyájának jószágai ne legyenek nyugtalanok, vadak, ne hagyják el legelőterületüket. A karcsai gulyás (a Balassa I. által közölt monda szerint az öreg Reku) kihajláskor lába közé fogott pásztorbottal szaladt körül a legelőn, hogy csapatát a legelőn tartsa.

238 Ugyanilyen céllal körül is füstölték a legelőt a pásztorok. A karcsai csordások egyike Szentgyörgynap éjszakáján levetette magáról a gatyát, s azt maga után húzva „kerítést" csinálva füstölte körbe a legelőt.

239 Több adatunk is van arra vonatkozóan, hogy a bodrogközi pásztorok kiásták a temető árkából a nem időre született, meghalt, kereszteletlen gyereket, s azok megfüstölt maradékaival járták és füstölték körül Szentgyörgy nap éjszakáján a legelőt.

240 Vigyáznia kellett azonban a pásztoroknak, hogy „túl ne füstölje" a nyájat, mert ilyen esetben a jószág egész nyáron nem vetette le a fekete, téli szőrét. Kováts D. Zemplénagárdról ír le egy konkrét esetet, amikor nyár idején Szabó Pista csordás háza szabadkéményében idétlen gyerekei, temetőből kiásott nyomorékot füstölt. Bíróság elé került az az eset, ahol a csordás kivallotta, hogy idétlen vagy koraszülött gyereket többször is füstölt már, mert az kell neki a csordássághoz.

241 Emellett állatot is áldozott a pásztor. A cigándi, karcsai,

242 tiszakarádi és zemplénagárdi gulyások Szentgyörgynap előtt megfojtottak egy-két pelyhes kislibát, megszárították és a kihajtás éjjelén vele füstölték körül a legelőt. A jó karcsai pásztorok „gyűrtek mentek, minden hegyekre füveket szedni, ... akivel a legelőüjét körül tudta füstölni".

243 A füstöléshez friss sírról szedett szárított virágokat is használtak.

244 Ugyancsak a karcsai Tóth János gulyás cselekedte, hogy Szentgyörgynap előtt egy nappal mindig kihajtotta a bikákat és a tehenét, s tüzet rakott körül a legelőn, hogy kihajtástól beszorulásig biztosítsa a gulya legelőn tartását.

243 A pácini gulyások, csordások cselekedete a halottkultusszal függ össze. A halottas háznál nem szabad ugyanis a szemetet a házból kivinni. Ilyen helyről kell a seprűt ellopni, s a legelőt azzal körülfüstölni. A karosi, karcsai és pácini pásztorhiedelem szerint kihajtás előtt 9 sír 9 sarkáról 9 marok földet kellett összeszedni. Ahogyan Szentgyörgynap éjjelén ment a pásztor körül a legelőn, úgy pergette a homokot a markából. Ily módon biztosította állatcsapatát a rontás ellen, a szétfutás ellen. A tudós pásztornak — a hit szerint — hatalma van a gulyacsapatok felett. Szükség esetén szűk földdarabon vagy gyalogúton libasorban hajtotta át minden kártevés nélkül, vagy ott fektette le jószágait, ahol akarta, s azok mindenben engedelmeskedtek neki.

246 Ha a „tudományos" pásztor egy időre elhagyta a nyájat, helyette a karámkapuhoz támasztott botja, a szarvasmarhacsapat mellé leszúrt bot és rátett pásztorkalap vagy 153