Bodó Sándor: A Bodrogköz állattartása (Borsodi Kismonográfiák 36. Miskolc, 1992)

Csupán a csordások használtak és használnak napjainkban is kürtöt a csorda reggeli kihajtásakor. Korábban általánosan a magyar szarvasmarha hatalmas szarvaiból készítették maguk a pásztorok a kürtöt. Hegyét levágták, másik végét kerekre metszették. A gyűjtő többnyire teljesen díszítetlen darabokat lelt a Bodrogközben, de a múzeumi gyűjtemények jó néhány rendkívül díszes zempléni kürtöt őriznek.

232 A kürt mellett a 20. századforduló óta jelent meg a réz trombita,

233 s napjainkban már szinte minden közösségi csordát ennek hangjainál hajtják ki a legelőre. A kihajtásnál meghatározott helyeken kell a pásztornak kürttel jelt adni. Egy reggel a település 5-8 pontján fú] a csordás. Használaton kívül a szíjánál fogva vállára vagy nyakába akasztja a kürtöt. A legelőre nem viszi ki, hanem beadja egy faluszéli házba,

234 vagy pedig a nyáj kihajtásánál segédkező pásztor-feleség a falu szélétől visszafordulva hazaviszi. A pásztorok által használt legeltető eszközök közé kell soroljuk a vizes legelőterületeken való közlekedést megkönnyítő csónakokat és a cakólábakat. A gulyás csónakjáról a tiszakarádi Szegedi Mihály elmondta, hogy egy „nagy testfa ki vót vájva, mint a tekenő. Orra meg a fara fel vót vágva, mint a szánka orra. Az ajja gömbölyű vót. Az evezzónek keskeny tolla vót, rövid nyele, végén keresztfával."

235 Ugyancsak a lápon, a nádasban, vizes területen használták a cakólábakat. Ezeket többnyire maga a pásztor készítette. Választott két olyan természetes faágat, amelynek derekánál egy-egy kiágazás volt. Úgy metszette el a végeket, hogy a lábtartó a földtől 50-70 cm magasságban legyen, a cakóláb vége pedig a lábtartón álló pásztor keze ügyébe essen. Használtak emellett Tiszakarádon olyant is, amelynek rúdja csupán a pásztor térdéig, illetve combtövéig ért, s azt két helyütt madzaggal a lábhoz kötötték.

236 Meg kell azonban jegyezni, hogy mind a csónak, mind a cakóláb ritkán használt eszköze volt a bodrogközi pásztornak. Az őrzés irracionális cselekedetei A nyájak pásztorolásának nagyon is célszerű és évszázadok gyakorlata által kialakított cselekedetei mellett meglepően sok irracionális elemet és szokást találunk a bodrogközi pásztorhagyományokban. Se szeri, se száma azoknak a mélyen gyökerezd és szálaival minden bizonnyal a magyarság ősi hitvilágához visszanyúló irracionális tetteknek, amely révén a pásztor a gondjaira bízott szarvasmarhacsapatot megtartani és irányítani igyekezett. A kultikus varázscselekedetek legnagyobb része a ki hajtás napjához, Szentgyörgynaphoz kötődött. E napot megelőzd északa kiment a pásztor a legelőre. Közben óvatosan vigyázott, hogy senkivel se találkozzék, 152