Bodó Sándor: A Bodrogköz állattartása (Borsodi Kismonográfiák 36. Miskolc, 1992)

— különösen a fiatal — állatok oldalát, fejét, letörte szarvát. Úgy irányította tehát a pásztor a botot, hogy az teljes hosszával, lapjával csattanjon a jószág oldalán.

214 Legeltetés közben a pásztor gyakran támaszkodott rá, hátán keresztbe vetve sétált, vagy két lába közé véve ráült. Ilyen helyzetben ült nyája előtt a pásztor a boton vihar esetén is. Rendkívül nagy hasznát vette a lápon gulyacsapata nyomában járva is. Hajítóbotja tapogatóként szolgált a veszélyes terepen. A pásztorok általában maguk készítették botjaikat, de tudunk arról, hogy szállítottak eladásra a Bodrogközbe cifra botokat a Hegyközből is. A botokat a pásztorok rendkívül nagy becsben tartották. Kacsik András szerint „a jó botot a pásztor nem adta egy marháért sem".

215 Alátámasztja a tárgy fontosságát az is, hogy különös jelentősége volt a tudós pásztor tudományának átadásában, mint ahogyan segített a pásztornak a nyáj megőrzésében a varázserővel felruházott bot is.

216 A legeltetés eszközei között rendkívül fontos szerepe van a kolompnak, melyet a Bodrogközben mindenütt kongóként emlegetnek (51-53. kép). Kisebb öblű darabjait 2 literesig pergőnek nevezik. Többnyire vas-, ritkábban réz lemezből kalapálták.ki és nyitolták össze a kézműves mesterek. Ezek az eszközök legnagyobbrészt a Felvidék területéről kerültek ide, jórészt oly módon, hogy csipkések járták szekérrel a Bodrogközt, s az összeszedett csipkéért cserébe többek között kongót is kínáltak. De jártak emellett pásztoraink a szabolcsi, sőt a hortobágyi hídi-vásárokra is kongót venni. A legutóbbi harminc évben pedig az Edelényben dolgozó Hódossy Lajostól rendeltek,

217 bár jobbadán a pásztorságtól elbúcsúzok eszközeit vették és veszik át. Az elhunyt pásztor eszközeit a mesterségét folytató fiai között osztották fel. A pásztorok egy nyájra általában kilenc kongót tettek fel. Mivel literrel mérték azokat, a kongóból sorozatot vett és használt a pásztor 9-től 1 literesig.

218 A kongókat úgy párolták össze, hogy hangjuk „stimmoljon", szépen szóljon, Voltak persze a 9 literesektől nagyobb, 12 literes kongók is, ezeket azonban csak erős, nagy testű ökrökre, tehenekre csatolták. A leggyakrabban használtak az 5-8 literes nagyságúak voltak. A kongónak van file, válla, horpasza, szája és ütó"]e.

219 A darabok eredetére utal a kongók megkülönböztető elnevezése. Ismertek és ismernek a Bodrogközön debrecenyi kongókat, amelyeknek sajátossága a vállasság, domború öblösség, közepesen széles száj. A böszörményi kongónak széles válla, oldala féllapos, szája pedig kerek és szűk. Vállas és öblös volt a hámori kongó is, szűk szájjal. A tót kongó teljesen lapos és nagy harcsa szája van. Úgy tartják a pásztorok, hogy ettől mély a hangja. Csak kicsik (2-3 literesek) voltak a csákvári kongók, féllaposak, 146