Bodó Sándor: A Bodrogköz állattartása (Borsodi Kismonográfiák 36. Miskolc, 1992)

vésik.

31 Maráza és Tárkány határjárásában 1324-ben Erhtven (Eresztvény) szerepel.

32 1258-ban Rozvágy és Géres falvaknál a határ egy berek alatt húzódik, s átmenve a Tyha erén, nagy erdők közt halad.

33 1364-ben pedig Láca határjárásában olvashatunk több erdőről: a határ egy nagy erdő mellett kezdődik, két égerfa alatt, keresztül megy bizonyos Rakottyas nevű helyen is, majd egy Ereztuen nevű erdőben halad, s Harazíus nevű helyhez jut. A faluhoz a Tisza partján külön erdőrész tartozik, éger- és tölgyfákkal. Szembeszökő a helynevek alapján, hogy Luka környékén milyen nagy területet borított erdő, mégpedig jórészt láperdő: fűzláp és nyírláp.

34 A terület fontosabb fáit a Tisza hullámterét jelző fűzligetek, a mederhomokon jelentkező bokorfüzes (Salicetum triandrae), a magasabb térszínen fűz-nyár ligetek (ezüstfűz, törékeny fűz, fekete és rezgő nyár, mézgás éger), kocsányos tölgy, gyertyános tölgyes (Quercorobi - Carpinetum hungaricum) állományok, s a bükk alkotják. A cserjeszintben veresgyűrű som, mogyoró, galagonyák, kányafa stb. találhatók meg. A gyepszintben ma viszonylag nagy kiterjedésűek a félkultúr mocsárrétek és legelők. A lápmaradványok nagyon megfogyatkoztak. Jellemző fajaik a cirkumpolaris tőzegpáfrány, a vidrafű, a békaliliom (Hottomia palustris) és az eurázsiai csomorika (Cicuta virosa). A ligeterdők gyepszintjében tavasszal a keltike (Corydalis cava) virít, jellemzőek a Fescuta gigantea, Rumex Sanguineus, Vicia sepium, Ranunculus cassubicus, Samicula europaea, Euphorbia amygdaloides stb.

35 A morotvákban, tavakban helyenként gazdag a hínárnövényzet. A tündérrózsa-hínár (Nymphaea alba, Nuphar luteum stb.), az alámerült nagyhínár (Myriophyllum verticillatum, Potamogeton natans, P. lucens stb.) és lebegőhínár (Salvinia natans, Utricularia vulgaris, Strationes, Hydrocharis) elemei leggyakrabban együttesen fordulnak elő. Mellettük Sárospatak környékén előfordul az ősi mételyfű (Marsilea quadrifolia) is.

36 Az egykori hatalmas nádasokban

37 a nád (Phragmites) mellett a harmatkása (Glyceria maxima), mételykóró (Oenanthe aquatica), gyékény (iyphalatifolia), káka (Schoenoplectus lacustris) állományalkotó. Jellemző viráguk a nyflfű (Sagittaria sagitti folia). A morotvák, tócsák zónációjában törpekákás társulások (Nanocyperion) magassás állományok (főleg Caricetum acutiformis ripariae) alkotnak kis mocsárréteket. A Bodrogköz keleti csücskében nagyobb területeket borítanak az alföldi (Agrostetum albae hungaricum) és ártéri mocsárrétek (Alopecuretum pratensis hungaricum).

38 E nádasoknak természetesen csak hírmondói maradtak. A területen azonban őrzi emléküket a rendkívül sok nádasokra, gyékényesekre, sásosra, sulymosra, vízitökre utaló helynév.

39 11