Bodó Sándor: A Bodrogköz állattartása (Borsodi Kismonográfiák 36. Miskolc, 1992)

A Bodrogköz adottságai meghatározzák állatvilágát is. A folyókban, tavakban, a bővizű erekben nagyszámú hal, 45 faj,

40 valamint vidra élt. A zsombékokban, nádasokban a vízimadarak ezrei: vadludak, darvak, gémek (pocgém = Ixobrichus minutus), kiskócsagok, vízityúkok (Gallinula chloropus), szárcsák (Fulica atra), bölömbikák, különböző récefajok (tőkésréce = Auas platyrhynchos, csörgő réce = Auas crecca), cankófélék (Tringa erythropus, Tringa stagnatilis) tanyáztak.

41 A nádasokban a farkas is meghúzódott. Az erdőkben, mezőkön vaddisznó, róka, nyúl, fogoly, fürj élt még. A természeti adottságok tehát a halászatot, a vadászatot, a gyűjtögetést, az állattartást, s a földművelést is lehetővé tették az itt megtelepült embernek. Valter 1.1967-ben a terület régészeti múltjáról írott disszertációjában, majd honfoglalás-kori és középkori településtörténetében

42 az eddigi ásatások és terepbejárások segítségével mutatja be az ember megjelenését és életét a tájon a neolitikumtól. Az eddigi korok leletei a folyók mentéről, a szárazulatokról származnak. A bronzkorban változik meg a terület benépesedése. Ekkor birtokba veszi az ember az eddig lakatlan, belső mocsaras részeket is. A Bodrogköz megszállását Béla király jegyzője, Anonymus írta le: „Az úr megtestesülésének kilencszázharmadik esztendejében Árpád vezér elküldvén seregeit, az egész földet, amely a Tisza és a Bodrog közé esik Ugocsáig, minden lakójával együtt elfoglalta. „Mialatt több napon át ott időztek, a vezér és övéi látták a föld termékenységét, mindenféle vad bőségét, meg azt, hogy milyen gazdag halban a Tisza és a Bodrog folyam; s ezért a földet kimondhatatlanul megszerették."

43 A terület megszállása után a magyarok berendezkedtek itt. Szállásaikból a kora Árpád-korban a falvak egész láncolata alakult ki. Az apró falvak sokasága, s a Bodrogköz adottságai arra utalnak, hogy a terület kifejezetten téli szállás-jellegű volt. Ha pedig ez így van, akkor fölvetődik a kérdés, hogy lakói a nyári legeltetést végezve merre vándoroltak? A kutatás jelenleg csupán egyetlen szálláspárt tud területükről kimutatni, de valószínűleg elfogadhatjuk Győrffy Gy. állítását, mely szerint a felvidéki folyóvölgyek sík- és hegyvidéki szakaszán téli és nyári szálláspárokkal kell számolnunk. A bodrogközi Karcsa folyómenti Karcsa (1443: Karachá) és az Ung megyei Karcsava (1305: Korchivá)

44 falvak alkotnak szálláspárt, mikoris a bodrogközi falu a téli, az ungi falu a nyári szálláshelyet jelöli.

45 Szállásváltó útként pedig a Karcsa-Latorca-Ung mentét jelöli meg Győrffy Gy.

46 Átéli szállások körül a magyarok mindjárt szántottak, vetettek, mint előzőleg a lebédiai-etelközi földeken. Egyelőre alárendelt volt ez az 12