Bodó Sándor: A Bodrogköz állattartása (Borsodi Kismonográfiák 36. Miskolc, 1992)

45. kép. Dörzsölő fa. Kenézlő-Balsa, 1970. Szaporítás és a borjú gondozása Mind a kinnháló anyagulya, mind a naponta hazajáró csorda közé június elejétől bocsátották a bikákat. A bikák két hónapon át naponta együtt legeltek a tehenekkel. Párosodásuk teljesen szabadon történt. Ezt a rendet igyekeztek kb. 1890 óta állami intézkedésekkel megszüntetni, s helyette bevezetni a kézből való fedeztetést. A magyar fajta visszaszorítására, a 19. század végén nekilendülő fajtaváltás elősegítésére állami tenyészbikaakciókat szerveztek, ami meggyorsította a színes szarvasmarhafajták elterjedését.

144 A falvaknak a bikák vásárlására és alkalmazására engedélyt kellett kérniük a járásonként működő mezőgazdasági felügyelőségtől. Ebben az időben pl. Karcsa a Hortobágyról, Zsurzsról és Szabolcs megyéből vásárolt bikákat. A karcsaiak egyik mondája éppen egy ilyen messziről — vasúti vagonban — érkezett bikáról szól.

145 A majorsági anyagulyák bikái az uradalom tulajdonát képezték. A többi gulya közelében tartották a bikacsapatot, amelynek önálló pásztora volt. A bikagulyás naponta legeltette a gondjaira bízott állatokat a részükre fenntartott legelőn, s a csapatot csupán júniusra és júliusra osztották szét a majorság anyagulyái között. A falvak saját bikákat tartottak, amelyek a közbirtokosság tulajdonában voltak. A falusi csordás lakóházát úgy építette a közösség, hogy a portán külön bikaól állt a 110