Kamody Miklós: Indul a postakocsi (Borsodi Kismonográfiák 35. Miskolc, 1990)
Duronelli bízva ügyének igazságában, ismételten visszautasította az általa visszatartott pénznek, mint kincstári tartozásnak a behajtására küldött adminisztrátorokat. Most azonban Beringer Mátyás budai főposta-igazgatótól nyert azon tájékoztatást, hogy a leszállító rendelkezés őfelsége egyenes meghatározott akarata és parancsolata még más, 30 hozzá hasonló sorsra jutott postamestert is érint, akik a királyi székhez fordultak sérelmük orvoslása végett, aminek megvizsgálására és igazságos rendezésére őfelsége udvari bizottságot rendelt ki. A fentiek ismerete után Duronelli Biringer igazgatónak úgy nyilatkozott, hogy: „A királyi parancsnak ellenszegülni nem lehet, nem is akar, addig is míg sérelmének orvoslását és a postaállomás előbbi haszonvételébe való visszahelyezése, vagy pedig befektetett pénzének visszafizetése megtörténik - amit remél -, hivataláról a királyi parancs iránti tisztelet és hódolat bizonyításául oly fenntartás és óvás mellett mond le, hogy ha az udvari bizottságról sem nyerhetne tökéletes elégtételt, előtte, valamint a rendes törvény előtt a további folyamodás útja nyitva álljon." 102 Sebe József jelentése alapján a közgyűlés nem talált okot törvényhatósági és különösen nem karhatalmi beavatkozásra, a terjedelmes jelentést rövid kiegészítéssel a Helytartótanácsnak Budára felterjesztette. Az ügy további fejleményére adatot nem sikerült fellelni. Az a tény, hogy Duronelli András 1845-ig tevékenykedett postamesterként, és hivatalát fiának, Duronelli Alajosnak öröklési jogon adta át, ügyének részére elfogadható elintézésére utal. Működésének rövid szünetelése alatt kiadója Morbitzer János tovább dolgozott, aki aztán 1840-es évek elején a budai kerületi postaigazgatóságon kezelő postatisztként működött. A királyi értékű, örökölhető postamesterségek sorsa országos jelentőségűvé vált. Az örökölhető postamesterségek királyi értékének leszállítása, illetve az ilyen joggal rendelkezőktől a hivatal megváltása a birodalmi udvari kamara általános törekvése volt, amit az örökös tartományokban már 1818ban végrehajtottak, Magyarországon 1837-től kezdve törekedtek annak csökkentésére, megváltására. Ez a sors várt a miskolci postamesterre is - amint Beringer tájékoztatta a vizsgáló szolgabírót -, 30 más társával együtt. Az udvari körök törekvése azonban részben megtört a nagyszámú főúri postamester ellenállásán, akik a XIX. század közepéig is számosan két-három postamesterséget is birtokoltak. A megoldás a királyi érték megtartása volt bizonyos összeg megfizetése ellenében; 800 Ft jövedelemig 500 Ft, 1500-ig 1000 Ft, ezen felül 1500 Ft. A szabadságharc leverése után postahivatalt, mint egyéb más állami tisztséget már csak szerződés útján lehetett betölteni. Duronelli András működése igen mozgalmas időre esett, a reformkor változásai kihatottak a posta tevékenységére is. 1834. november l-jétől Miskolctól csatlakozó vonalat építettek ki Sajókazincon, Putnokon át Tornalyáig. Az állomások egymás közti távolságát egy-egy postatávolságra állapították meg. Jellemző volt a közállapotokra, hogy megnyitása után két napra, november harmadikáról negyedikére járó éjjel a Sajókazincról Miskolcra menő úton a 95
