Kamody Miklós: Indul a postakocsi (Borsodi Kismonográfiák 35. Miskolc, 1990)

sajószentpéteri omladéknál az ordináriát két legény megtámadta, kérdezték mit visz? ö a postakocsis - felelte -, levélpostát visz Miskolcra. „Az útonállók egyike által a vélek való ivásra kényszeríttetett, de midőn ez történnék s' az útonálló a postakocsi kerekének kihúzásában iparkodék, a postakocsis egy kedvező pillanatot kihasználva a lovattartó másik útonállót korbácsával arcul csapván s így a fiatal is megsiketítvén, az útonállók kezeiből minden sérelem nélkül megmenekedve elnyargalt. Továbbá ugyanez a mondott napra következett éjjel a miskolci postakocsissal is megtörtént" - olvasni a helytartótanácsi leiratban, azzal az utasítással, hogy a TornaljaMiskolc közt levő új postaút bátorságosítására rendeléseket tegyenek, és arról tudósítást ide küldjenek - fejezi be a megyéhez küldött rendelkezés.

103 Ugyanezen eset 1837. augusztus 3-án is megismétlődött a Miskolcról indított postalegénnyel. A vármegye ismételt felhívást kapott a Helytartótanácstól, hogy „. . .a környék kívánságos biztonságának visszaállítására tegyen hatásos rendelkezést és azt jelentse."

104 A miskolci posta működésével kapcsolatban 1837-ben több észrevétel volt: a körlevelek tértivevényeit nem küldik vissza időben a küldeményt feladó helyére; panaszkodott a megye a Pestről küldött hivatalos levelek késői érkezésére. A felségsértéssel vádolt pesti ifjak dolgában Pest megye által írt körleveleknek a postahivataloknál való fennakadásáért egy Mócser nevű pesti postatisztet hibáztatnak, aki a körleveleket - feltehetően bécsi utasításra - három hónapos késéssel továbbította: „ezért büntetése iránt ismét felírás tétetik", közli a tájékoztató körrendelet.

105 Nyomát találni a magyar nyelv hivatalos használata érdekében tett törekvéseknek. 1836 októberében Borsod tisztikara többek között Sopron megyének írja meg állásponját ez ügyben, amire Sopron megye válasza; egyetértenek az elleni tiltakozással, hogy az útileveleket magyar nyelven kívül deák nyelven is írják: e sérelmet az országgyűlésen is felvetik. Sopron már 1836. július 4-én közgyűlésen elrendelte, hogy bel- és külföldre bármily néven nevezendő okleveleket, okmányokat a magyar nemzeti nyelven kötelező kiállítani. Felkérték a Helytartótanácsot, hogy a szomszéd császári ausztriai hatóságokat végzésükről értesítsék.

106 A közvélemény nyomása olyan erős volt, hogy 1838ban a Helytartótanács saját hatáskörben bocsát ki rendeletet, melyben a postahivataloknak megengedik, hogy magyar nyelven tegyenek felterjesztést. 1840 novemberében a Helytartótanács elrendeli azt is, hogy a postahivatalok csak magyar nyelvű vevényeket használjanak, a tértivevényeket pedig belföldre magyar, külföldre és Ausztriába is latin nyelven állítsák ki. Végül az 1844.: II. te. kimondta, hogy a törvényhozás, igazgatás nyelve a magyar, mi a postaigazgatásra és a postahivatalokra is vonatkozik. A század közepén több természeti csapás érte Miskolcot. A legemlékezetesebb az 1843. július 19-én kitört tűzvész, melyről a naplóíró Szűcs Sámuel feljegyezte: leégett a Vereshíd, Újváros, Posta (most Batthyány), Tetemvár, Szent György utcák nagyrésze . . . nevezetesebb épületek közül a zárda, a készülőfélben levő színház, a városháza és a Korona fogadó, a postaház, lottéría épületének a teteje . . . 96