Kamody Miklós: Indul a postakocsi (Borsodi Kismonográfiák 35. Miskolc, 1990)

„. . . Bár a legmagasab helyen úgy rendeltetett, hogy mérsékelt haszonbér fejében a miskolci hivatal részére megfelelő és jó hivatali helyiség jelöltessék ki, melynek a tekin­tetes Hatos titkár úr az egykor a Pálosokhoz tartozott kúria részét igen megfelelőnek ítélte meg, (ez a mai Széchenyi István út 40. sz. ház K.M.), mégis ezt az ügyet köztem és a többi lakó között rábízta a miskolci uradalmi só elosztóra, névszerint Albrechtre, aki az udvar belső részében helyezte el a postahivatalt, az utcához kapcsolódó elülső részt pedig a dohányosnak hagyta meg, aki mindezidáig semmiféle szerződést nem tudott fel­mutatni erről a helyiségről. Ezért a legalázatosabban kérem, méltóztassék kegyesen elintézni, hogy visszakö­vetelvén a dohányos helyiségét annyiért, amennyiért ő benne lakott, nekem adja át és nekem hivatali helyiségnek alakíttassák át. Ráadásul mivel a jelenlegi elhelyezés a pos­tahivatal számára egy lehetetlen helyen jelöltetett ki, s így a postára jövő tekintélyes em­berek egyrészt a dohány szemete miatt, másrészt a kapuhoz csatlakozó mészárszék, a mészárosok kutyái valamint az elviselhetetlen bűz miatt visszarettennek a hivatalba való belépéstől. A másik dolog pedig: a 204 Rft fizetéssel a terjedelmes miskolci hivatalt nem lehet fenntartani, ahol négy kocsit és legalább 10 lovat kell állandóan készenlétben tartani, il­letve takarmány ózni, s ehhez nem volt nekem semmiféle földem és a legeltetéshez kiha­sított legelőm, ezideig a szükséges kiadásokat apai örökségemből fedeztem, mivel 204 Rft alig, sőt egyáltalában nem elegendő családom és a lovak fenntartására, táplálására. Mivel pedig a Magyar Királyi Udvari Kamara jóvoltából ez a postaállomás a 20 évig tanúsított katonai hűségem jutalmaként lett juttatva, már nem is a jutalmazó jótétemé­nye ez az állomás, hanem a jutalmazott terhe, ha a csekély örökségből kell magamat se­gíteni. Ezért a legalázatosabban kérem a javadalmak összegét felemelni és közbenjárni, hogy azok a szántóföldek, amelyeket a városi szenátorok ingyen az uradalmi telkek után bitorolnak, inkább a királyi postahivatal megsegítésére fordíttassék. S amennyiben a szükség kívánja, a postalovak részére a város mellett jelöltessék ki legelő, hogy a megér­kező postakocsis kürtjének hallatára a postakocsi személyzete a királyi szolgálatra kése­delem és halogatás nélkül előállhasson. Kelt Miskolcon 1792. június 4. osgyáni Bakos László miskolci postamester" 74 Bakos postamester felterjesztése képet nyújt problémájáról, anyagi ne­hézségeiről. Ebből tudjuk, hogy a postaállomás négy kocsit és legalább 10 lo­vat tartott a hozzá való személyzettel, melynek fenntartása Bakos anyagi hely­zetét jócskán meghaladta. A beadványára 1793. január 18-án kapott választ a magyar történelemből ismert Hajnóczy József kamarai titkártól, akit a Marti­novics-féle összeesküvésben való aktív irányító tevékenységéért a jakobinu­sok perében hozott ítélet alapján 1795. május 20-án a budai Vérmezőn négy társával együtt kivégeztek. íme Hajnóczy válasza (17. kép): „A kért elhelyezést (helyiséget), melyet ezideig a dohányos lakott, évi 50 Ft-ért a kérel­mezőnek - a régi módon az uradalomnak három havonként fizetendő haszonbér fejé­ben - megengedtem; nem engedve meg az uradalomnak a kérelmező ellátmánya növelé­sét. Ami pedig az említett földeket - amelyeket a városi szenátorok bitorolnak - illeti; a kérelmezőt a kifogásának írásban való benyújtására utasítottam. Ahol pedig még a kirá­lyi pátensek erejével sem jár semmiféle telekjuttatás, kötelesek a telket is készpénzért 61

Next

/
Thumbnails
Contents