Kamody Miklós: Indul a postakocsi (Borsodi Kismonográfiák 35. Miskolc, 1990)

lövéssel fenyegette. Az ütés következtében a kocsis a gyeplőt elengedni kényszerült, mire a lovak megijedtek és a postakocsival a mezőre szaladtak. Eközben a kocsiról a leveleket tartalmazó bőr postazsákok lehulltak, csak nehezen kerültek elő. Ezalatt Dőry szörnyű káromkodást szórt a kocsisra, amit latin nyelven kifejezni nem lehet - írja a jegyző.- Dőry azt is megjegyezte, hogy: „. . . az ilyen postakocsist így kell tanítani, és leszoktatni". Szerencsre beérve, jóval három óra után, Dőry a kifogott postalovakat kellő őrizet nélkül hátrahagyta és a saját lovaival hazaindult. A jegyzőkönyvben foglaltak alapján március 15-én Dőry az uralkodótól felszólítást kapott: nyilatkozzon az üggyel kapcsolatban, amit április 12-én el is készített és a megyéhez küldte. Ebben az ütlegelést elismerte, a lelövéssel való fenyegetést tagadta. Mentségül arra hivatkozott, vele utazott hét hónapos várandós felesége és annak nőrokona. A szembejövő postakocsis nem ismerte fel őt, elsőbbséget kért a posta részére. Szerinte a posta által adott lovai vadak voltak és megriadtak, ő pedig felesége védelmében felháborodásában ragadta magát tettlegességre. A vizsgálatot becsülete megtámadásának tartotta, mondva: „. . . hajlandó vagyok más bizonyítékokat tanuságtételre állítani, nyilatkozatomat és vallomásomat ajánlom elnéző jóváhagyásra. Végül is, nem lehet engemet megalázva bilincsbe verni. Hűségemet és eskümet most és bármikor általam letenni bátran vállalkozom. Ha a Nemes Vármegye jónak látja, a helytartótanácsi vizsgálatot is szívesen vállalom. Végül a Nemes Vármegye Kegyelméhez ragaszkodva mindenben a nemes vármegye iránti alázattal maradok ..." fejeződik be Dőry Ferenc nyilatkozata. A nyilatkozattal egyidejűleg, 1783. április 12-én Dőry külön megkeresi a Nemes Vármegyét és öt pontba foglalja jogi érveit, amelyek alapján: „. . .a személyem körül indult vizsgálat ügyében kedvező elutasításért, akár a Nemes Egyetemesség, akár őfelsége részéről alázatosan esdeklek." Jogi vonatkozású érvei: kifogásolja a vizsgáló Taikly Miklós személyét, az ügyben őt illetéktelennek, elfogultnak tartja. Tiltakozik a vád ellen, hogy a postalovakat őrizetlenül hagyta Szerencsen, holott azokról gondoskodott. Elismeri a káromkodást és az ütlegelést, de tagadja, hogy a lovak a kocsis ütlegelésétől riadtak volna meg. Fegyvert pedig, bár volt nála, nem használt volna. A többoldalas vizsgálati anyagból nem tűnik ki, mi lett az ügy vége. A Nemes Egyetemesség bizonyára sikeresen vette védelmébe fekete bárányát-egy postakocsissal szemben.

34 Dőry Ferenc Antal hatalmaskodása a megyei közvélemény előtt közismert volt. Mint kamarai ügyész tisztségével visszaélt, és még a város tanácsának a tekintélyét is megsértette.

35 A postakocsis megverése súlyos következményekkel járt az újonnan nyíló helyi postára, de a postásokra nézve is. Dőry nem bocsátotta meg meghurcoltatását az uralkodó előtt, ahol árthatott, ártott ahol segítenie kellett, csak kényszerűségből, utasításra segítette a postaállo más ügyét. 36