Kamody Miklós: Indul a postakocsi (Borsodi Kismonográfiák 35. Miskolc, 1990)

2. A postaállomás megnyitása Az említett esetek nem segítették elő a postaállomás megnyitását. Időközben a kassai postaprefektúra vezetője felsőbb rendelkezésre foglalkozni kezdett a postaállomás ügyével. Metz Antal Gáspár prefektus 1784. augusztus 21-én levelet intézett a vármegyéhez, melyben tudomására hozza, hogy ez év májusától a postaállomásokat csupán egy postamérföldnyire (16 km) lehet telepíteni, az ettől hosszabb távolságokra eső helyeken közbülső állomást kell létesíteni. Ezért az Egerbe vezető postautat a helytartótanácsi térkép szerint három hetednyi távolságra osszák meg, mely abból áll, hogy Szerencstől Gesztelyig egy állomás, Gesztelytől Miskolcig ugyancsak egy állomás létesül. Innen Egerig folyamatosan vezetne az út, mely a legrövidebbnek látszik, de indokolt, hogy az útvonal nehézségeit, hiányosságait hárítsák el; Gesztelytől Felsőzsolcáig készíttessenek jobb utat, töltést, hidat, mint eddig építettek. Nemcsak a posta gyorsabb járása, hanem a kereskedelem és a királyság érdeke is ezt kívánja. Ha a helytartótanács a tervezetet elfogadja- írja Metz-, úgy szeptember 1-től a postajáratot Szerencs felől tervezi irányítani. A postaprefektus kérte, hogy a megye egy vagy két személyt küldjön, akik vele együtt a helyiségek állapotát megtekintik, és a postákra vonatkozó rendelkezést magukra vállalják.

36 E levelezést követően ismét hatéves szünet következett. Nem találtam annak nyomát, hogy a megye és a prefektúra emberei a bejárást elvégezték és arról jelentést tettek volna. 1787-1789 között zajlott le az orosz-török háború, melyhez az orosz szövetségi szerződés alapján II. József is csatlakozott (1788. február 9.). Az ellenségeskedés változó szerencsével folyt. Áprilisban a császári-királyi sereg elfoglalja Sabáczot, mire a török visszaüt, Lúgosnál a császári sereg vereséget szenved. 1789 őszén egy hónapos ostrom után, nagy áldozatok árán beveszik Belgrádot. A háború sok áldozatot kíván, maga a császár is súlyosan megbetegszik, a sebesülteket otthon, jobb esetben katonai kórházakban ápolják. A sebesültek között van egy miskolci kisnemes, osgyáni Bakos László, akit 1790 tavaszán húszéves katonai szolgálat után, mint további katonai szolgálatra alkalmatlant leszereltek. A leszerelteket a bevett szokás szerint végkielégítéssel látják el, mely lehet pénzösszeg, de lehet valamilyen jövedelmező állás is. A végkielégítéssel elbocsátott Bakos László lovassági őrmester (vigiliárum magister) vagyoni helyzete felől magasabb helyről érdeklődés történt. Az érdeklődésre a Tapolcai Apátság tanúsító levelét csatolva, Miskolc város főbírája adott választ: „Mi Miskolc királyi koronaváros főbírája és a többi szenátorok hitelesen tanúsítjuk, hogy vitézlő Bakos László császári lovasregiment magyar őrmestere öröksége itt Miskolc városban: egy apai ház, pincék, szőlő a görömbölyi előhegyen hozzávaló pince nélkül, amint azt a tapolcai apátság inspektora bizonyítja (Görömböly falunak belsejében A. alatti jelzettben), mely javak a nemrég, június 8-án özvegy édesanyja halálával és azt kö37