Kamody Miklós: Indul a postakocsi (Borsodi Kismonográfiák 35. Miskolc, 1990)

I. A MAGYARORSZÁGI POSTA A XVIII. SZÁZAD MÁSODIK FELÉBEN 1. A menetrendszerű postajáratok indulása A török megszállás megszűnése, a Rákóczi-szabadságharc után a posták újjászervezése a Habsburgok politikai érdekeinek megfelelően történt. III. Károly (1711-1740) a bécsi udvar új kereskedelmi szellemű gazdasági politikájának megfelelően az osztrák örökös tartományok iparának és kereskedelmének fejlesztésére törekedett. Ehhez eszközül Magyarország fejlődésnek indult gazdasági erőforrásait igyekezett felhasználni. A postahálózat kiépítése 17111715 között több erre vonatkozó királyi rendelet ellenére nehezen haladt. Az idegen nemzetiségűek az újabb forradalmi megmozdulástól, a hazaiak - a németek iránti ellenszenvből és a postalétesítés költséges voltától gátolva - nem igyekeztek postamesteri állást vállalni. Az uralkodó a probléma megoldásaként - felismerve a posta gazdasági jelentőségét - 1722-ben az osztrák örökös tartományok postáit (ide sorolva hazánkat is) a hűbérbirtokos Paar családtól évi 60 ezer forint fizetés és bizonyos kedvezmények biztosítása ellenében állami kezelésbe vette. Az egyezség jogilag csak a posta regálé jövedelmet váltotta meg, a posta hűbérbirtokosa névleg még a Paar család maradt. Ezt a névlegességet szüntette meg idővel a gyakorlat; a posta ténylegesen állami hatáskörbe került, és lassanként kiszorította a hűbérbirtokost a vezetésből. A posták falára osztrák császári címer került, jelezve a posták uralkodói védettségét. A postamesteri állások vonzóvá tétele érdekében különböző kiváltságokat, kedvezményeket igyekeztek nyújtani. A postai bevételek emelése érdekében korlátozták a magánszemélyek közúti fuvarozását, de kevés sikerrel, mert a postamesterek által rendelkezésre bocsátott utazási eszközt az utazók, a fuvaroztatók drágállták, inkább a falusi fuvaros gazdákkal alkudtak meg elfogadható összegben. Mária Terézia (1740-1780) tovább folytatta atyja merkantilista gazdasági politikáját, annak következtében a posta mindjobban elhagyva kormányzati és hadi jellegét, kereskedelmi jelleget öltött. A két ország kapcsolatát a levélforgalmon túl az áru és pénz szállítására is időszerűnek tartotta kiterjeszteni, a postaszállítást fejleszteni és rendszeressé tenni. A Bécs-Prága és Bécs-Linz közt 1749-ben bevezetett menetrendszerű gyorskocsi (Eilwagen v. Diligence = delizsánsz) sikeres próbája alapján 1750. augusztus 5-én a postakocsin való szállításra egy császári pátens a pénzküldeményekre és a húsz font (kb. 10 kg) súlyig terjedő csomag szállítására a postának monopóliumot biztosított minden olyan útvonalon, ahol e járatok már közlekedtek. Az új járathálózat igazgatására Bécsben külön kocsiposta főexpedíciót szerveztek, mely a bécsi udvar magánvállalataként működő kocsiposta-hálózatot a levélposta-hálózattól 9