Ujváry Zoltán: Folklór írások (Borsodi Kismonográfiák 34. Miskolc, 1990)

nyomán bemutatok: „Midőn levelemet írnám, alig találok szavakat, hogyletedrol, érzelmedről felkérdeni óhajtalak. Csengnek fülemben régmúltkori szavaid. Most már felkérdelek, hogy mint érzed magad. Megállsz-e mellettem kőszikla módjára, mert eljött az idő, eljő nemsokára. Én is megtudom, hogy az Úr nekem kit szána. Ezen egyszerű levelem ne titkold szüléidtől, mert hisz az az első, ki a kérésemet megítélni fő. Hogyha levelemet helybenhagyjátok, remélem, panaszra nem fog nyílni szátok. Ezzel soraim bezárom." Személyes megjelenéskor a legény a következőket mondta: „Tisztelt Bátyámuram és Nénémasszony! Bátorkodtam becses hajlékukat felkeresni, mivel egy kérdést szándékozok tenni. Tisztelt jó szülői a kedves lányoknak, kit én szívemből óhajtanék páromnak. Ha nem ellenzik rám való nézve, hogy leányok kezét kéretem evégre. ígérjék lányokat pártfogásom alá, hogyha őneki is kedve vagyon reá. Ha e pár szavam meg nem vetették, hogy leányuk kezét másnak nem ígérték, legyenek szívesek szándékjukat kimondani, hogy én is tudjam magam mihez tartani." A juhászok párválasztásával kapcsolatban ismerünk egy verses megkérető szöveget, amelyet a juhászlegények mondtak el a megkéretéskor :

6 Bocsánatot kérek, hogy ezen házokba olyan számítással beléptem, Hogy a kedves jányuknak kezét megkérjem, Majd véle életem útjára induljak, Hogy majd véle az Isten házában esküt mondjak. A megkérés formulája évtizedek során szinte alig változott. Pásztor Erzsébet tudósítása szerint 1957 januárjában Cseke Sándor legény Borbély Rózsika megkérésekor a következő szöveget mondta, amelyet Gönczi Antal földműves írt: „Azt hiszem, tudatában vannak annak, miért járok kedves hajlékokhoz. Ugyanis kedves leányukat, Rózsikát élettársamnak szeretném választani. Mi már megbeszéltük és úgy érezzük, hogy egymást szeretni és megbecsülni tud6. Málnási i. m. 19. 102