Ujváry Zoltán: Folklór írások (Borsodi Kismonográfiák 34. Miskolc, 1990)

nánk. Hozzászólásukat és beleegyezésüket kérem. Most rövid beszédem befejezem és várom őszinte válaszukat." Amint Málnási Ödön írja a juhászokkal kapcsolatban, ha a legényt nem látták szívesen, a pitvarban hagyott szűrét az anya a tornác alá tette ki. Ebből a legény megtudta, hogy a leányt nem adják hozzá, nem is mehet oda többé, mert kitették a szűrét. Beleegyező válasz esetén, vasárnapi napon a legény kezet fogott a leánynyal. Ezt követően közösen elmentek jegyet venni. A századforduló idején jegyként gyűrűt még csak elvétve vettek. A legény többnyire nyakba való rojtos kendőt, jegykendőt, a leány kalapot, mellényt vett a legénynek. A második világháború után a jegy ajándék megváltozott. A legény a leánynak gyűrűt, nyakláncot, fülbevalót, órát, olykor ruhaanyagot vásárol. A leány szintén hasonló ajándékokat ad át a legénynek. A jegykicserélés a rokonság együttes részvételével történt a lányos háznál, amely gyakran hajnalig tartó „előlakodalmi" mulatsággal zárult. A jegykicserélés estéjén az étel rendszerint birkapörkölt, sült tyúk, csőröké, húzgált béles (rétes) volt. Az eljegyzést követő időben a lakodalomig a legény csókolóba járt a leányhoz. A juhászoknál a lakodalmat Szent György-nap előtt mindig megtartották. E nap után a legény a nyájjal már a legelőn volt. Újabban a jegyessegi idő több hónapig is eltarthat. A második világháborút megelőző időben a vőlegény csak szerdán és szombaton mehetett a menyasszonyhoz. Az utóbbi egy-két évtizedben ez a kötöttség meglazult, s szinte bármikor találkozhat egymással a jegyespár. A lakodalmat megelőző három vasárnapon a jegyeseket a lelkész a templomban kihirdette. A reformátusoknál ez a gyakorlat az utóbbi években már csak elvétve fordul elő. A lakodalmat jelentős előkészület előzte meg. Kijelölték a násznagyot, aki rendszerint az ifjú keresztapja vagy a nagybátyja volt. A legfontosabb lakodalmi funkcióra, a vőfélyi tisztség ellátására gyakorlattal rendelkező embert fogadtak. A vőfély jó képességű, jó megjelenésű, jó beszélőképességű férfi volt, akit megfelelő díjazással fogadtak meg a lakodalom megszervezésére, a szertartás lebonyolítására. A vőfély a századfordulón többnyire naturáliákat, tyúkot, "kenyeret, kalácsot, bort kapott fizetségül. Újabban meghatározott pénzösszeget adnak a 103